Igen igazatok van, nagyon elviselhetetlen természet. Minden lében két kanál, a szándék mindegy, ha végül valaki mindig a rövidebbet húzza. Azura is mindig e miatt pörlekedik, ne dumáljon bele mindenbe, ne fontoskodjon!!
A nyár folyamán háromszor csapta arcul magát, kétszer a barátnői válásába sodródott bele, és mindkétszer orrára koppintottak. Harmadszor, az ostobasága sodorta bajba, mert mindig igazságot akar. Azonban sokszor belelát nem is létező tényeket és e körül lihegve futkos, amíg mindenkit bele nem hajszol egy beteges fantazmagóriába. Ami persze összedől, mint a kártyavár, és ismét sok sok haragosra tett szert. Nem beszélve a megítéléséről, ami régen nem számított, de mióta családos, főként mióta anya ez már meglehetősen idegesíti.
Mint valami régi átok, amitől csak a halál szabadítja meg.
Sajnálom a nyomorultat, mert nehéz terhet cipel, gyötrődik a folytonos lelkifurdalás súlyos terhe alatt, már nem tudja miképp tehetné rendbe a sok szétcseszett kapcsolatot, és már nem 20 éves, lassan a bölcsesség ösvényére kellene rátalálnia. Ez az ÁTOK nem engedi, szorong, és mélyen gyűlöli magát.
Levél Magamnak!
Kedves Csigaház!
Túl szigorú vagy magadhoz és ilyen formában másokhoz is.
Ha a földbolygó több ilyen embert hordana a hátán, hidd el nem lenne ennyi baj.
Valóban kissé kotnyeles vagy, no, de azért ez túlzás, keresed az alapvető törvények adta igazságot, és nagyon igyekszel tisztán élni, betartva azokat.
Szerintem ez számít.
Lehet benned bízni, és tudsz felelősséget vállalni tetteidért.
Kell ennél több?!
Szeretettel: A Te Másik Éned
2009. augusztus 31., hétfő
2009. augusztus 25., kedd
Intimfitnesz
Sportolok. Futok és hüvelytornát végzek. Igen bátran le merem írni, hiszen a hüvely, mint szó, mint kifejezés számtalan helyen idő- és kor korlát nélkül hallható.
A kedvencem, amivel gyakorlatilag naponta aláznak porig, az amikor cinkos "vicsorral" a száján( "azuram" szerint Katerina Witt égeti magát) megszólal a NŐ társ : És most következzék a Csók és szerelem 298. része!
– Na, ez biztos elriasztotta a pasikat, így nyugodtan beszélgethetünk a HÜVELYGOMBÁRÓL.
Most ehhez nem is szeretnék sok mindent hozzáfűzni, erről a gyalázatról mindenkinek megvan a sajátja.
No. de hüvelyre gyúrni, az ám a különös fitnesz, miközben torzul a fejem az erőlködéstől, ott az alvégen azt sem tudom a gyakorlat végére, hogy hol van az "elejem" és merre a "hátuljam".
A legmeredekebb az egészben az volt, amikor meg kellett vizsgálnom magam hüvely ügyileg mennyire vagyok fitt, azaz alul, középen, avagy felül vagyok"edzett", és mindezt azért, hogy, majd a több hetes gyakorlat sor elsajátítása után tudjam mihez viszonyítani az elért eredményt.
Gondolkodtam most jó a férfiaknak vagy nem jó, hogy csupán a női nemnek adatott meg a hüvely edzés lehetősége.
Mert ugye nem elég, hogy 38-as méretű legyen a konfekciód, a hajadat mindig lazán cibálja a szél, a fogaidon a legelső és legutolsó napsugárka is szikrát szórjon, szőr ne legyen lehetőleg sehol, a körmeid erotikusan műek legyenek, és ezek csak a kültakaró tulajdonságai. Hagyjuk most a házias tevékenységek meglétének fontosságát ( a zokni stoppoláson át a befőtt elrakásig), vagy a konfliktust elnyelő szelíd, bárgyú mosollyal bólogató okos asszony ideáját stb.
Tudom nyelnek Ők is eleget sárkányosságunktól.
A végső konklúzió számomra mégis örvendetes, hiszen én edzhetem a hüvelyem!!!
A kedvencem, amivel gyakorlatilag naponta aláznak porig, az amikor cinkos "vicsorral" a száján( "azuram" szerint Katerina Witt égeti magát) megszólal a NŐ társ : És most következzék a Csók és szerelem 298. része!
– Na, ez biztos elriasztotta a pasikat, így nyugodtan beszélgethetünk a HÜVELYGOMBÁRÓL.
Most ehhez nem is szeretnék sok mindent hozzáfűzni, erről a gyalázatról mindenkinek megvan a sajátja.
No. de hüvelyre gyúrni, az ám a különös fitnesz, miközben torzul a fejem az erőlködéstől, ott az alvégen azt sem tudom a gyakorlat végére, hogy hol van az "elejem" és merre a "hátuljam".
A legmeredekebb az egészben az volt, amikor meg kellett vizsgálnom magam hüvely ügyileg mennyire vagyok fitt, azaz alul, középen, avagy felül vagyok"edzett", és mindezt azért, hogy, majd a több hetes gyakorlat sor elsajátítása után tudjam mihez viszonyítani az elért eredményt.
Gondolkodtam most jó a férfiaknak vagy nem jó, hogy csupán a női nemnek adatott meg a hüvely edzés lehetősége.
Mert ugye nem elég, hogy 38-as méretű legyen a konfekciód, a hajadat mindig lazán cibálja a szél, a fogaidon a legelső és legutolsó napsugárka is szikrát szórjon, szőr ne legyen lehetőleg sehol, a körmeid erotikusan műek legyenek, és ezek csak a kültakaró tulajdonságai. Hagyjuk most a házias tevékenységek meglétének fontosságát ( a zokni stoppoláson át a befőtt elrakásig), vagy a konfliktust elnyelő szelíd, bárgyú mosollyal bólogató okos asszony ideáját stb.
Tudom nyelnek Ők is eleget sárkányosságunktól.
A végső konklúzió számomra mégis örvendetes, hiszen én edzhetem a hüvelyem!!!
2009. augusztus 24., hétfő
Cseh Tamás - Szabó Magda - Szepes Mária
Tudom, hogy fent zsugáznak és ŐK már tudják az itt hagyott összes titkot. Mégis halálukkal egyre konokabbul hallom a fejemben FELNŐNI, tessék végre FELNŐTTÉ válni. Azok az édes emlékek és tiszta, romlatlan sztorik a gyerek részeim, abból vittek magukkal egy darabkát. Az is lehet, hogy én pakoltam cumójukba, és ha újra érzem majd ŐKET a szomorúság felszakadásával, talán visszadobják.
Drága Cseh Tamás, hogy halhattál meg, hogy mertél így itt hagyni ilyen fiatalon. Mérges Szomorúság az indiánnevem Drága Cseh Tamás.
TE ott voltál, amikor izzadtan stoppoltunk Pécstől - Debrecenig, amikor albérletbe költöztem, amikor igazán szerelmes lettem és gitárral megénekeltünk. Amikor hülyeséget csináltam és amikor helyesen döntöttem. Amikor egyetemre mentem, drága elveszejtett barátaimnál, a házibulikon, a kulcsosházakban, szilveszterkor, a Balatonon, a Tátrában, Erdélyben mindenütt!
Most mi lesz???
Szabó Magda és Szepes Mária is fájt, Ők kitöltötték idejüket én legalábbis így éreztem, Te még maradhattál volna Drága Cseh Tamás!
Drága Cseh Tamás, hogy halhattál meg, hogy mertél így itt hagyni ilyen fiatalon. Mérges Szomorúság az indiánnevem Drága Cseh Tamás.
TE ott voltál, amikor izzadtan stoppoltunk Pécstől - Debrecenig, amikor albérletbe költöztem, amikor igazán szerelmes lettem és gitárral megénekeltünk. Amikor hülyeséget csináltam és amikor helyesen döntöttem. Amikor egyetemre mentem, drága elveszejtett barátaimnál, a házibulikon, a kulcsosházakban, szilveszterkor, a Balatonon, a Tátrában, Erdélyben mindenütt!
Most mi lesz???
Szabó Magda és Szepes Mária is fájt, Ők kitöltötték idejüket én legalábbis így éreztem, Te még maradhattál volna Drága Cseh Tamás!
Felnőttlétem első díja - Limonádé Díj
Első Blog díjamat Kedves Kacskaringós írások adományozta. Köszönöm szépen!
A továbbküldéshez még időre van szükségem.
2009. augusztus 7., péntek
Munka és lekvár
Kissé megcsúszott az ígéret, most van itt a perc.
Nagyon sokat dolgozom, piac kutatok, laptoppal kérdőíveket töltök ismerősökkel és ismeretlenekkel. Gyakorlatilag mindennap min. 2-3 órát ezzel töltök, előtte még kettőt az kliensek felkutatásával foglalatoskodom. Miközben a két gyerekem synapsisaimon táncol. Mindkettő gyűlöli azt a két szót, hogy futás és kérdőív.
Én is gyűlölöm, de ez van, így nem kell Flórkát bölcsibe adnom, és nem kell visszamennem a 8 órás robotba.
Hétvégére igyekezni szoktam úgy rendezni a dolgaimat, hogy max csak néhány órát vegyen el a kérdezés, ilyenkor vagy a strandra, vagy a természetbe megyünk. Ki tudok kapcsolni teljesen, nem idegeít a vísitás, a "de anyúúú", a nem, mert... stb.
A lekvárfőzés is kikapcsol, imádom, ahogy gyülnek a kamra polcán a különféle színű nyalánkságok. Tegnap volt egy szabad órám, persze pont esett, de ez nem akadályozott meg bennünket ( vagyis a két gyereket meg engem) abban , hogy elmenjünk bodzabogyót szedni. Nekem bejön a bogyószörp, a lekvárt is szeretem.
Tervezem még rengeteg savanyú uborka eltételét, illetve paradicsompürét fogok még belevarázsolni valami egyszerű eljárással az üvegeimbe. Ősszel pedig megtámadom a som, és csipkebogyó bokrokat is.
Nagyon sokat dolgozom, piac kutatok, laptoppal kérdőíveket töltök ismerősökkel és ismeretlenekkel. Gyakorlatilag mindennap min. 2-3 órát ezzel töltök, előtte még kettőt az kliensek felkutatásával foglalatoskodom. Miközben a két gyerekem synapsisaimon táncol. Mindkettő gyűlöli azt a két szót, hogy futás és kérdőív.
Én is gyűlölöm, de ez van, így nem kell Flórkát bölcsibe adnom, és nem kell visszamennem a 8 órás robotba.
Hétvégére igyekezni szoktam úgy rendezni a dolgaimat, hogy max csak néhány órát vegyen el a kérdezés, ilyenkor vagy a strandra, vagy a természetbe megyünk. Ki tudok kapcsolni teljesen, nem idegeít a vísitás, a "de anyúúú", a nem, mert... stb.
A lekvárfőzés is kikapcsol, imádom, ahogy gyülnek a kamra polcán a különféle színű nyalánkságok. Tegnap volt egy szabad órám, persze pont esett, de ez nem akadályozott meg bennünket ( vagyis a két gyereket meg engem) abban , hogy elmenjünk bodzabogyót szedni. Nekem bejön a bogyószörp, a lekvárt is szeretem.
Tervezem még rengeteg savanyú uborka eltételét, illetve paradicsompürét fogok még belevarázsolni valami egyszerű eljárással az üvegeimbe. Ősszel pedig megtámadom a som, és csipkebogyó bokrokat is.
2009. augusztus 6., csütörtök
Terítek
Na jó elég a nyavalygásból, ma én is írok a blogomba!!
Lassan kihalnak mellőlem az emberek, igaz rengeteget dolgozom, és állandóan lekvárt főzők, vagy éppen futok, vagy éppen játszótérre battyogok, vagy éppen , vagy éppen??
Szóval, ma terítek, mármint kiterítek!!
Lassan kihalnak mellőlem az emberek, igaz rengeteget dolgozom, és állandóan lekvárt főzők, vagy éppen futok, vagy éppen játszótérre battyogok, vagy éppen , vagy éppen??
Szóval, ma terítek, mármint kiterítek!!
2009. július 18., szombat
Újra a Csigaházban
Hosszú időt voltam távol, ennek anyagi- ( kikapcsolták az internetet), és technikai ( tönkre ment a gépünk) "malőr" volt az oka.
Nem is olyan könnyű visszatérni "Tükör országba" ( Drága Pilinszky / Pilinszky János: Kalandozás a Tükörben/), időt szánni a lelki higiéniára -Macskusz szó használata (Macsek blogja) -, egyáltalán találni egyetlen csendes órácskát.
Még mindig futok, most már 2-3 naponta 7-8 km a táv, sajna még évek és hosszú km-k választanak el az ideámtól, de küzdök.
Vilmos fiam szeptembertől Waldorf iskolás lesz. Flóra 1,5 éves jelen pillanatban tar kopasz, okos szülők lévén először 0-s géppel, majd minek után az nem vitte, borotvával végeztük el a hajszál erősítő projektünket, a gyerek feje foltos maradt, így kendő, kalap, ami ápol és eltakar.
Érintenem kell az áprilisi félbemaradt "beszélgetésünket", át kell még gondolnom Banyuci és Macsek eszme futtatását és az én érintettségemet, beszámolok és írok mindkettőtöknek.
Amúgy még nem váltam el, de nagyon ez irányba mozdulnak az energiák. Részt vettem egy spirituális, nem képzett terapeuta, hanem egy "segítő, spiritiszta, látó" által vezetett hellingeri családállításon. Magam nem állítottam, csak szerepeltem. Itt sikerült megtapasztalnom a mindenki sorsa az én sorsom feellinget. Ennek hatására tudtam kipakolni a batyumból több szorongást, rossz beidegződést,félelmet.
Amit legnagyobb hozadékának érzek, az a dolgok 50%-os vállalásának megtanulása. Sajna hajlamos vagyok a béke kedvéért többet cipelni a hátamon, mint amennyit valójában elbírok
( így csináltam magamnak egy klassz kis gerincferdülést / gyermekkor/, de volt már pszihés alapon olyan erős fulladásom, hogy nem tudtam mozogni) / felnőttkor/. Szereplőként voltam Apa, Anya, Ok, Harag, Érzelem, Érzés, Szív, az állító gyermekkori Önmaga stb.
Individumként mindannyiszor elhangzott a felelősség vállalása , de csak mindenki részéről 50%-ban, megteszem ezt a többi pedig nem az én dolgom. A válással is összefügg ez a dolog, csak 50% rakok bele, ha ily módón nem kerek az egész , akkor lépek tovább, nem áldozom fel magam, nem ezt senki nem várja el, se Isten, se Sors, se Karma. Ez van, így állok most.
Nem is olyan könnyű visszatérni "Tükör országba" ( Drága Pilinszky / Pilinszky János: Kalandozás a Tükörben/), időt szánni a lelki higiéniára -Macskusz szó használata (Macsek blogja) -, egyáltalán találni egyetlen csendes órácskát.
Még mindig futok, most már 2-3 naponta 7-8 km a táv, sajna még évek és hosszú km-k választanak el az ideámtól, de küzdök.
Vilmos fiam szeptembertől Waldorf iskolás lesz. Flóra 1,5 éves jelen pillanatban tar kopasz, okos szülők lévén először 0-s géppel, majd minek után az nem vitte, borotvával végeztük el a hajszál erősítő projektünket, a gyerek feje foltos maradt, így kendő, kalap, ami ápol és eltakar.
Érintenem kell az áprilisi félbemaradt "beszélgetésünket", át kell még gondolnom Banyuci és Macsek eszme futtatását és az én érintettségemet, beszámolok és írok mindkettőtöknek.
Amúgy még nem váltam el, de nagyon ez irányba mozdulnak az energiák. Részt vettem egy spirituális, nem képzett terapeuta, hanem egy "segítő, spiritiszta, látó" által vezetett hellingeri családállításon. Magam nem állítottam, csak szerepeltem. Itt sikerült megtapasztalnom a mindenki sorsa az én sorsom feellinget. Ennek hatására tudtam kipakolni a batyumból több szorongást, rossz beidegződést,félelmet.
Amit legnagyobb hozadékának érzek, az a dolgok 50%-os vállalásának megtanulása. Sajna hajlamos vagyok a béke kedvéért többet cipelni a hátamon, mint amennyit valójában elbírok
( így csináltam magamnak egy klassz kis gerincferdülést / gyermekkor/, de volt már pszihés alapon olyan erős fulladásom, hogy nem tudtam mozogni) / felnőttkor/. Szereplőként voltam Apa, Anya, Ok, Harag, Érzelem, Érzés, Szív, az állító gyermekkori Önmaga stb.
Individumként mindannyiszor elhangzott a felelősség vállalása , de csak mindenki részéről 50%-ban, megteszem ezt a többi pedig nem az én dolgom. A válással is összefügg ez a dolog, csak 50% rakok bele, ha ily módón nem kerek az egész , akkor lépek tovább, nem áldozom fel magam, nem ezt senki nem várja el, se Isten, se Sors, se Karma. Ez van, így állok most.
2009. július 5., vasárnap
Nándipapaszag
Bekígyózott egy régi gyerekkori illat (le kell írni, mert elvesznek) az orromon át egészen megbizsergetve testem minden porcikáját. Nándipapaszag, ez a szőlőből hazatérő, ott megizzadó, finom házi borocskát elszopogató papa fűszeres illata, ami keveredett az otthonuk meleg illatával. Nagyon szeretem ezt a szagot, bár bezártam volna anno egy palackba, akkor ha nagyon odavagyok bele-bele szippanthatnék. Mindjárt kerekebb lenne a világ, ez akkor működne flottul, ha a gyerek tudatommal és érzékeimmel szimatolnék, és nem engedném be azokat a gonosz ébresztő "felnőttigazságokat", amik durván józanítanak ki. Most nem is tehetik be lábaikat gyermeki hangulat ringatózásomba.
2009. április 2., csütörtök
Akarom!!!
Anyám, nem történik velem semmi!! Mi a franc van, ennyire begubóztam, beszürkült a világ, lapos és kissé butácska a működés. Erőtlenség kívül és belül, teljes punnyadság.
Nekem kell a régi világom!!! Akarom!! Megjár Nekem!!!
Érezni akarok, orrommal, nyelvemmel, bőrömmel, ujjaimmal, a nevesincs érzékeimmel!!!
Ugyanakkor sem látni, sem hallani nem akarok!!!
Huligán akarok lenni, rossz nő, nem akarom ezt a hülye felelősséget!!! Nem akarom tudni - és e szerint viselkedni - a helyes cselekvést!
Tévedni akarok, aztán azt akarom, hogy megbocsáthassatok!!
Teljes dizájn váltásra van szükségem, meg akarok újra "születni"!!!
IGEN, MINT EGY BUTÁCSKA KAMASZ!!!
Nekem kell a régi világom!!! Akarom!! Megjár Nekem!!!
Érezni akarok, orrommal, nyelvemmel, bőrömmel, ujjaimmal, a nevesincs érzékeimmel!!!
Ugyanakkor sem látni, sem hallani nem akarok!!!
Huligán akarok lenni, rossz nő, nem akarom ezt a hülye felelősséget!!! Nem akarom tudni - és e szerint viselkedni - a helyes cselekvést!
Tévedni akarok, aztán azt akarom, hogy megbocsáthassatok!!
Teljes dizájn váltásra van szükségem, meg akarok újra "születni"!!!
IGEN, MINT EGY BUTÁCSKA KAMASZ!!!
2009. március 31., kedd
Macskaterápia
Szentjánosbogár terápia megtette áldásos hatását, a csiga jobban van!
Gyógyító tevékenységét ez úton is köszönjük!
Gyógyító tevékenységét ez úton is köszönjük!
Öcsiszag
Néha bevillan egy emlékezetes illat, érzés csomag.
Minap szagolgattam 6 éves fiamat, és akkor villant be az ÖCSISZAG.
Címerező táborban voltunk, ami élmények mellett,rettenetes emlékeket is hagyott maga után, 14 éves voltam.
A kukorica tömött sorokban jó fél méterrel magasodott fölém, a szomszéd sorokba nem láttam senkit.
Bekattantam, szaladni kezdtem, karomat fejem fölé emeltem és akkor megéreztem az öcsém szagát, a koszos, kócos, izzadt ovi szagot.
Kerestem a szag forrását, az alkaromnak volt olyan jó szaga (a friss izzadság, naptej, kukorica virágpor, kukorica harmat keverék).
Mérhetetlen honvágy szorított össze.
Erősen orromhoz szorított karokkal süvítettem a több km hosszú sor végére, de akkor már nem voltam bánatos, sőt őrült boldogság tört rám, csak szagoltam és szívtam magamba az öcsiszagot.
Minap szagolgattam 6 éves fiamat, és akkor villant be az ÖCSISZAG.
Címerező táborban voltunk, ami élmények mellett,rettenetes emlékeket is hagyott maga után, 14 éves voltam.
A kukorica tömött sorokban jó fél méterrel magasodott fölém, a szomszéd sorokba nem láttam senkit.
Bekattantam, szaladni kezdtem, karomat fejem fölé emeltem és akkor megéreztem az öcsém szagát, a koszos, kócos, izzadt ovi szagot.
Kerestem a szag forrását, az alkaromnak volt olyan jó szaga (a friss izzadság, naptej, kukorica virágpor, kukorica harmat keverék).
Mérhetetlen honvágy szorított össze.
Erősen orromhoz szorított karokkal süvítettem a több km hosszú sor végére, de akkor már nem voltam bánatos, sőt őrült boldogság tört rám, csak szagoltam és szívtam magamba az öcsiszagot.
2009. március 29., vasárnap
Amikor tükörbe nézek mostanság ezt látom:
- Kissé lepukkadt 38-as, közepes szarkalábakkal, télen elszórtan szeplős, nyáron szeplőfelhős.
- Izmosan molett, ez plusz 10 kg-t jelent.
- Vízöntő jellem,: empátiában kissé túlcsordult, végtelenül optimista, önzetlen, sértődékeny, deharmónikus, szangvinikus, keményen önkritikus és kritikus, elviselhetetlenül arcba mondó, önveszélyesen igazságkereső.
- Problémákba belegabalyodó.
- A helyzetet nem mindig helyesen észlelő, épp ezért nem mindig helyesen kezelő.
- A helyzetet gyakran merészen helyesen megítélő és bántóan nyersen tálaló.
- Meghunyászkodni képtelen.
- Nyitott az újdonságok felé, legyen az egy új arc felbukkanása a családban, baráti körben.
- A változás az energia forrása.
- Könnyed, ugyanakkor nem aktív a friss kapcsolatok megőrzésében.
- Bizonyos esetekben érthetetlen módon Pató Pál Úrrá vedli magát, és nem teszi határidős kötelezettségeit.
- Indulatait gyakran nem tudja kordában tartani, bár ezen a területen fejlődő képes.
- Átlagos értelmi képességű, vannak bizonyos területek, mint például a reál tudományok, ahol hiányosságai szégyenletesek ( örül, ha még papíron tud kivonni, osztani). Ugyanakkor az emberi viselkedés területén biztosan mozog ( pszichológia, család terápia stb).
- Tévedését,- ha nem is akkor, amikor a gőz éppen kicsapódik a fülén, és ha észleli, felfogja - beismeri.
- Tud bocsánatot kérni.
- Fontos számára a testkontaktus, érintéssel kifejezni érzéseit.
- Mocskos szájú.
- Folyton vibrál, így bizonyos emberek megszédülnek mellette és kerülik, bizonyos emberek felfrissülnek közelségében.
- Sokáig képtelen haragot tartani, még ha nem is ő volt a hunyó, akkor is próbálja feloldani a közvetlen feszültséget. ( Ez alól vannak kivételek, mert ők nagyon fájnak).
- Felelősségvállalást keményen megköveteli önmagától, és mindenki mástól is.
- Kedveli a meseszövést, történjen az csak magában, vagy többed magával.
Szeretem, ezt a lepukkadt, kissé zűr-zavaros, önmagát folyton megmagyarázó tündérbögyölőt.
- Izmosan molett, ez plusz 10 kg-t jelent.
- Vízöntő jellem,: empátiában kissé túlcsordult, végtelenül optimista, önzetlen, sértődékeny, deharmónikus, szangvinikus, keményen önkritikus és kritikus, elviselhetetlenül arcba mondó, önveszélyesen igazságkereső.
- Problémákba belegabalyodó.
- A helyzetet nem mindig helyesen észlelő, épp ezért nem mindig helyesen kezelő.
- A helyzetet gyakran merészen helyesen megítélő és bántóan nyersen tálaló.
- Meghunyászkodni képtelen.
- Nyitott az újdonságok felé, legyen az egy új arc felbukkanása a családban, baráti körben.
- A változás az energia forrása.
- Könnyed, ugyanakkor nem aktív a friss kapcsolatok megőrzésében.
- Bizonyos esetekben érthetetlen módon Pató Pál Úrrá vedli magát, és nem teszi határidős kötelezettségeit.
- Indulatait gyakran nem tudja kordában tartani, bár ezen a területen fejlődő képes.
- Átlagos értelmi képességű, vannak bizonyos területek, mint például a reál tudományok, ahol hiányosságai szégyenletesek ( örül, ha még papíron tud kivonni, osztani). Ugyanakkor az emberi viselkedés területén biztosan mozog ( pszichológia, család terápia stb).
- Tévedését,- ha nem is akkor, amikor a gőz éppen kicsapódik a fülén, és ha észleli, felfogja - beismeri.
- Tud bocsánatot kérni.
- Fontos számára a testkontaktus, érintéssel kifejezni érzéseit.
- Mocskos szájú.
- Folyton vibrál, így bizonyos emberek megszédülnek mellette és kerülik, bizonyos emberek felfrissülnek közelségében.
- Sokáig képtelen haragot tartani, még ha nem is ő volt a hunyó, akkor is próbálja feloldani a közvetlen feszültséget. ( Ez alól vannak kivételek, mert ők nagyon fájnak).
- Felelősségvállalást keményen megköveteli önmagától, és mindenki mástól is.
- Kedveli a meseszövést, történjen az csak magában, vagy többed magával.
Szeretem, ezt a lepukkadt, kissé zűr-zavaros, önmagát folyton megmagyarázó tündérbögyölőt.
2009. március 28., szombat
A vén csataló vallomása
Fáradt vagyok!!!
Fáraszt az anyaság, a folyamatos háttér zaj.
Fáraszt a háztartás, engem nem hoz lázba a kaja készítés, pláne a mosogatás.
Fáraszt, hogy 6 éve nem alszom át az éjszakát.
Fáraszt az országunk szégyene.
Fáraszt, hogy nem lehetek büszke magyar.
Fáraszt, hogy vámpír politikusokat tartok el.
Fáraszt, hogy nem azzal élek akivel kellene.
Fáraszt, hogy évek óta nincs pénzem.
Fáraszt, hogy ápolatlan vagyok.
Fáraszt, hogy nem öltözhetek úgy, ahogy szeretnék.
Fáraszt a szüntelen csöndtelenség.
Fáraszt a szellemi toprongyosságom.
Fáraszt, hogy nem tudok rendet tenni a kapcsolataimban.
Fárasztanak a napi konfliktusok gyerekeim apjával.
Fáraszt, hogy lesajnálva érzem magam több ember részéről is.
Fáradt vagyok!
Ha tehetném 5 érdekes könyvvel elutaznék a hegyek közé, mondjuk a Tátrába. Bevackolnám magam egy menedékház kényelmes, vaskályhás szobájába. Olvasnék, túráznék, jókat innék és ennék, megismerkednék, beszélgetnék.
Ehelyett bevackolom magam a kényelmes kis csigaházamba és ringatom magam.
Fáraszt az anyaság, a folyamatos háttér zaj.
Fáraszt a háztartás, engem nem hoz lázba a kaja készítés, pláne a mosogatás.
Fáraszt, hogy 6 éve nem alszom át az éjszakát.
Fáraszt az országunk szégyene.
Fáraszt, hogy nem lehetek büszke magyar.
Fáraszt, hogy vámpír politikusokat tartok el.
Fáraszt, hogy nem azzal élek akivel kellene.
Fáraszt, hogy évek óta nincs pénzem.
Fáraszt, hogy ápolatlan vagyok.
Fáraszt, hogy nem öltözhetek úgy, ahogy szeretnék.
Fáraszt a szüntelen csöndtelenség.
Fáraszt a szellemi toprongyosságom.
Fáraszt, hogy nem tudok rendet tenni a kapcsolataimban.
Fárasztanak a napi konfliktusok gyerekeim apjával.
Fáraszt, hogy lesajnálva érzem magam több ember részéről is.
Fáradt vagyok!
Ha tehetném 5 érdekes könyvvel elutaznék a hegyek közé, mondjuk a Tátrába. Bevackolnám magam egy menedékház kényelmes, vaskályhás szobájába. Olvasnék, túráznék, jókat innék és ennék, megismerkednék, beszélgetnék.
Ehelyett bevackolom magam a kényelmes kis csigaházamba és ringatom magam.
2009. március 19., csütörtök
Kommentár nélkül
A minap kaptunk egy tájékoztató jellegű levelet a lakáshitelt folyósító banktól, miszerint a 2007. februárjától fizetett törlesztésünk az alábbiak szerint alakult:
Fennálló tőketartozás: 55 237,54 CHF
- ebből lejárt tőketartozás: 22,08 CHF
Havi törlesztőrészlet: 457,20 CHF
Hitelünk, nem türelmi idős, hanem sávosan csökkenő.
Szerencsére olyan sokat futok, az örömhormonom megfelelő szinten állhat, mert ezen már csak mosolyogni tudtam.
Az nap este úgy futottam, mint róka elől menekülő nyúl.
Fennálló tőketartozás: 55 237,54 CHF
- ebből lejárt tőketartozás: 22,08 CHF
Havi törlesztőrészlet: 457,20 CHF
Hitelünk, nem türelmi idős, hanem sávosan csökkenő.
Szerencsére olyan sokat futok, az örömhormonom megfelelő szinten állhat, mert ezen már csak mosolyogni tudtam.
Az nap este úgy futottam, mint róka elől menekülő nyúl.
2009. március 12., csütörtök
Esti mese felnőtteknek
Este
- Olyan hideg volt, hogy a fenyők időnként összedörzsölték az ágaikat és fújtattak - mondta a gyerek. - És akkor jött a medve.
- Ne hazudj! - mondta a kislány.
- Nem hazudok. És volt a medve szájában egy tehén, és azzal csalogatott egy borjút.
- Mondom, hogy hazudsz - kacagta a kislány, s megrángatta a kisfiú haját. - Azért hazudsz, mert az ilyen medvét meglövik.
- Várj - mondta a fiú. - Én ott álltam a nagy bükk alatt, és észrevett a medve. Olyat bőgött, hogy a hó hullámozni kezdett, mint a szélben. És elengedte a tehenet.
- És a tehén elszaladt?
- Nem - folytatta a fiú. - A tehén már nem élt. És két lábra állva jött felém a medve.
- Hazug vagy - hajtogatta a kislány.
- Jól van - mondta a fiú, és megsimogatta a kislány haját. - És akkor kinyitottam a bicskámat, és akkor megszólalt a medve:"Tedd le azt a bicsakot, mert pofon ütlek!"
- És? - kérdezte ijedten a kislány.
- És én azt mondtam, hogy nem félek. Akkor a medve megállt, és kacagni kezdett: "Nem félsz tőlem?"
- Na, most már ne hazudj tovább!
- Jó - mondta a kisfiú. - Nem is láttam a medvét, hanem nagytata, és úgy megcsapta a medve, hogy belehalt, és az erdész megsebesítette, és aztán őt is megmocskolta a medve, és ő is belehalt. Ezt akarod hallani?
- Nem - mondta a kislány, és copfja végével simogatta a fiú homlokát. - Inkább azt mond el, amikor a róka alkudozott a tyúkokkal.
- Azt már nem tudom.
- Akkor meséld el a két lábon járó elefántot.
- Azt sem tudom.
- Akkor mit tudsz?
Sötétedett. A fenyők összedörzsölték ágaikat, és fújtattak. A kályhában szikrázott a tűz.
- Akkor mit tudsz? - kérdezte ismét a kislány.
- Hazudni - mondta a kisfiú, és megsimogatta a kislányt. - Milyen szép vagy, Kiskati. És én nagyon szeretlek - mondta.
Forrás: Vári Attila: Lassított lónézés
- Olyan hideg volt, hogy a fenyők időnként összedörzsölték az ágaikat és fújtattak - mondta a gyerek. - És akkor jött a medve.
- Ne hazudj! - mondta a kislány.
- Nem hazudok. És volt a medve szájában egy tehén, és azzal csalogatott egy borjút.
- Mondom, hogy hazudsz - kacagta a kislány, s megrángatta a kisfiú haját. - Azért hazudsz, mert az ilyen medvét meglövik.
- Várj - mondta a fiú. - Én ott álltam a nagy bükk alatt, és észrevett a medve. Olyat bőgött, hogy a hó hullámozni kezdett, mint a szélben. És elengedte a tehenet.
- És a tehén elszaladt?
- Nem - folytatta a fiú. - A tehén már nem élt. És két lábra állva jött felém a medve.
- Hazug vagy - hajtogatta a kislány.
- Jól van - mondta a fiú, és megsimogatta a kislány haját. - És akkor kinyitottam a bicskámat, és akkor megszólalt a medve:"Tedd le azt a bicsakot, mert pofon ütlek!"
- És? - kérdezte ijedten a kislány.
- És én azt mondtam, hogy nem félek. Akkor a medve megállt, és kacagni kezdett: "Nem félsz tőlem?"
- Na, most már ne hazudj tovább!
- Jó - mondta a kisfiú. - Nem is láttam a medvét, hanem nagytata, és úgy megcsapta a medve, hogy belehalt, és az erdész megsebesítette, és aztán őt is megmocskolta a medve, és ő is belehalt. Ezt akarod hallani?
- Nem - mondta a kislány, és copfja végével simogatta a fiú homlokát. - Inkább azt mond el, amikor a róka alkudozott a tyúkokkal.
- Azt már nem tudom.
- Akkor meséld el a két lábon járó elefántot.
- Azt sem tudom.
- Akkor mit tudsz?
Sötétedett. A fenyők összedörzsölték ágaikat, és fújtattak. A kályhában szikrázott a tűz.
- Akkor mit tudsz? - kérdezte ismét a kislány.
- Hazudni - mondta a kisfiú, és megsimogatta a kislányt. - Milyen szép vagy, Kiskati. És én nagyon szeretlek - mondta.
Forrás: Vári Attila: Lassított lónézés
2009. február 27., péntek
Vilmos & Flóra
- Anya ahol kérdőívezel, ott az a néni idomár???
- Tegnap róka vért ittunk az oviban és hamuban sült pogácsát ettünk. (a magyar virtus)
Szombaton óvodai buli volt, apatárs hozta zenész bandáját, olyan fergeteges táncos mulatságot varázsoltak percek alatt, hogy még én a falábú is boldogan roptam a körtáncokat.
Csöpke lányunk szintén élvezettel tapogatta a nagybőgőt, táncolt, apró lábaival dobolva, jobbra-balra dölöngélve.
Mindkét gyerek felszabadultan mulatott.
Vasárnap felmentünk a Mecsekre farkast, rókát fogni, belefért még egy kis Mandulás játszótér is. Apa harci szerszámot faragott, ha esetleg egy vadállat szembejönne Vilmos meg tudjon védeni bennünket. Ősember fogással markolta a készenlétbe helyezett "falándzsát", és figyelt. Szerencsésen megúsztuk a támadást. Zsákmányoltunk 3 csigaházat, 1/2 kg fakérget, fogasnak való fadarabot. A legnemesebb kincs az a csigaház, amelynek hiányos teteje révén látszanak a belső csigavonalak.
Vilmos több ízben hangsúlyozta anya, apa olyan jót kirándultunk, ez a nap annyira jó volt és stb, stb. Ettől én is igen jól éreztem és még mindig érzem magam.
2009. február 26., csütörtök
Az élet igen is szép
Úgy tűnik én is megértem a waldorf pedagógia háziasítására.
Vágyom a harmóniára, kívül és belül. Bevallom eddig, különösen az utóbbi néhány évben káosz az életem, próbálkoztam, de nem ment a REND CSINÁLÁS. Most van az ideje, érzem a segítségemre érkező erők is összeadódnak. A sok apró energiacsiga együtt erősebb és erősebb.
Futok a türelemért, és most már a harmóniáért is.
Takarítási rendet állítottam össze, csak 3 dolgot végezhetek el, max napi 2 órában.
Csatlakoztam az iskolaépítő szülőkhöz.
Sokkal türelmesebb vagyok itthon.
Elkészítem a heti ritmus családitáblázatomat is.
Alakulnak a dolgok, az erők jó írányban kummulálódnak.
Vágyom a harmóniára, kívül és belül. Bevallom eddig, különösen az utóbbi néhány évben káosz az életem, próbálkoztam, de nem ment a REND CSINÁLÁS. Most van az ideje, érzem a segítségemre érkező erők is összeadódnak. A sok apró energiacsiga együtt erősebb és erősebb.
Futok a türelemért, és most már a harmóniáért is.
Takarítási rendet állítottam össze, csak 3 dolgot végezhetek el, max napi 2 órában.
Csatlakoztam az iskolaépítő szülőkhöz.
Sokkal türelmesebb vagyok itthon.
Elkészítem a heti ritmus családitáblázatomat is.
Alakulnak a dolgok, az erők jó írányban kummulálódnak.
2009. február 25., szerda
Szeretem is meg nem is
Sajna, ami a szívemen a számon, pedig hány százszor koppant már a fejem. Igaz az is, hogy ily módon totál beijednek a rongy rázó "hamis kártyások", lehullik az arc máz. Tudni kell rólam, megbántási szándék kisebb kivételektől eltekintve nem vezérel. Jön az érzés és kontroll nélkül távozik, itt nem anyázásra kell gondolni, inkább éles érzés képekre, amik kikívánkoznak. Legutóbb is így jártam egy kedves macska ismerősömmel is, ez van, ez vagyok szőröstül-bőröstül. Szeretem magamban ezt a társadalomtól némileg elidegesítő arcomat, amellett gyakran szégyenlem, mint anya a kamasz gyereke botrányait, persze a bajsza alatt mosolyogva. No valahogy így vagyok a szentimentális, túl erős megnyilatkozásaimmal, ez van most mi a nyavalyát csináljak?!
2009. február 23., hétfő
Ez is az is
Almamánia az óvodában
Az oviban még javában zajlik a cipész mesterség kitanulása, kisfiam nagy örömére. Íme néhány kép
Vilmos a Cipész
Hétvégi eszmecsere:
- Anya, tudod mi leszek, ha felnövők?
Erről még sohasem beszélgettünk, az anyatársakkal csevegve tudom a fiúk 80%-a tűzoltó szeretne lenni az oviban.
- No, mi szeretnél lenni?
- CIPÉSZ!
Amúgy múlt hét a fizikai állóképesség jegyében zajlott.
Minden másnap futás, itt fejlődés mutatkozik. Hazaérve már nincs hányingerem, a fejem sem vörös katlan, egyre többet bírok séta nélkül. Szóval nem állok meg!!!
Szellemi tartalma maradt a türelem csiholása.
Vezetek a forgalomban, ez idáig senkit nem ütöttünk el, már mint én és az oktatóm, halálos félelem elmúlt, maradt némi "betojás".
Kérdőíveztem jó sokat, így tévedtem be Zimonyiékhoz is, nagyon helyesek! Vasárnap Mórágyon interjúztam a bátaapáti atom hulladék tárolóval kapcsolatban, 10-1/2 18-ig. A végére jócskán elputtyadtam.
Kedden és szombaton waldorfos összeröffenésen vettem részt. A szombati sokkolóan tanulságos volt.
Héjja Zsuzsa: Az érzékek ápolásának fontossága az élet első 7 évében.
Iskolaérettség-küszöb az óvoda és az iskola között.
Az előadás után belevetettem magam a waldorf pedagógiába, és elkezdtem megtervezni miképpen lehet itthon is megvalósítani belőle.
Első lépés TV teljes kiiktatása, nézni gyermek mentes időben lehet, ezt Apa is elfogadta!! Számítógép használat minimumra korlátozása!!
Napi 2-3 óra séta (hétvégén). Minél több idő kint a természetben!! Nagyon sok mese olvasás. A megfelelő étel kérdése aggályos, mert bizony nem kevés pénzbe kerül az egészséges bio kaja, de majd ügyeskedünk.
2009. február 20., péntek
Az egyetlen saját étektalálmány
Rakott krumpli a la csigaház
Hozzávalók:
Pontos mennyiséget azért nem írok, mert ezt úgyis fel tudod mérni.
1-1,5 kg krumpli
3-6 tojás
1 nagy tejföl
3-6 pár szigorúan Pick Virsli, mert eddigi tapasztalataim szerint ez a legfinomabb sült virsli, amit ez idáig próbáltam.
10-20 dkg brinza ( juhtúró)
só
őrölt bors
egy marék füstölt szalonna kocka
A tejföllel elkeverjük a brinzát.
Krumplit, tojást megfőzőm, karikára darabolom őket. A sütőt begyújtom, a tepsit megolajozom. Az első réteg krumplira dobálok tojásokat, löttyintek rá egy adag tejfölös masszát is, majd potyogtatok rá a szalonnából. Ezt a rituálét ismétlem mindaddig míg meg nem telik a tepsi. A tetejére tejfölös massza kerül a maradék szalonnával, s zsupsz a sütőbe.
Én utálom a göbecses főzőkolbászt, ezért virslivel készítem az étket, mégpedig olajon megsütöm a bevagdosott virsliket ropogós állagúra. Tálaláskor a rakott krumpli mellé a tányérra teszem.
Aki sztrapacska rajongó, annak ez az étek is bizsergetni az fogja ízlelőbimbóit.
Jó étvágyat!!
Hozzávalók:
Pontos mennyiséget azért nem írok, mert ezt úgyis fel tudod mérni.
1-1,5 kg krumpli
3-6 tojás
1 nagy tejföl
3-6 pár szigorúan Pick Virsli, mert eddigi tapasztalataim szerint ez a legfinomabb sült virsli, amit ez idáig próbáltam.
10-20 dkg brinza ( juhtúró)
só
őrölt bors
egy marék füstölt szalonna kocka
A tejföllel elkeverjük a brinzát.
Krumplit, tojást megfőzőm, karikára darabolom őket. A sütőt begyújtom, a tepsit megolajozom. Az első réteg krumplira dobálok tojásokat, löttyintek rá egy adag tejfölös masszát is, majd potyogtatok rá a szalonnából. Ezt a rituálét ismétlem mindaddig míg meg nem telik a tepsi. A tetejére tejfölös massza kerül a maradék szalonnával, s zsupsz a sütőbe.
Én utálom a göbecses főzőkolbászt, ezért virslivel készítem az étket, mégpedig olajon megsütöm a bevagdosott virsliket ropogós állagúra. Tálaláskor a rakott krumpli mellé a tányérra teszem.
Aki sztrapacska rajongó, annak ez az étek is bizsergetni az fogja ízlelőbimbóit.
Jó étvágyat!!
2009. február 19., csütörtök
Általános helyzet jelentés
Volt ugye hétvégén a betelt a pohár szindróma, de ezt majd az illetékessel valamely más fórumon tisztázzuk.
Vilmosom torkon szúrásának szerencsére nem lett "szeptikus" következménye. Bár én felfedezni véltem bizonyos lecsüngő fehér gennyes pacákat, amivel azonnal orvoshoz rohantunk. A pacák nagy jelentőséggel bírnak a gyógyulási folyamatban.
Flórka - Lórka (ez a legújabb megszólítás) beteg, kezdte egy kis kötőhártyával, majd takonykórral, jelenleg ugatós köhögés és antibiotikum áll fenn. Kedélye meglehetősen vidám, sebessége rohamosan növekszik, lassan porfelhőnek látjuk.
Vilmóca iskolaérettnek tűnik, de ezt jövő hét kedden erősítik meg az óvónénik, vagy nem. Két fogát elvesztette, önállóan süt, főz, mosogat, húgit pesztrál. Unatkozik, és unatkozik. Rajzain az emberek, növények alá talajt fest, rajzol, vagy ragaszt, azt még nem ellenőriztem, hogy átéri-e a saját kobakját, szerintem igen. Eszméletlen következtetéseket von le nap, mint nap!
Nagyon-nagyon büszke vagyok Rá! Így tehát remélem szeptemberben kezdjük az első osztályt a pécsi waldorf suliban.
Flórka esténként 5-10 mesekönyvet olvastat el velem, és apró ujjával magyarázza, hogy melyik oldalon mire kíváncsi. Álmomban sokszor énekelem újra és újra a dalocskákat.
Ha kér valamit odaáll eléd és felmutat a tárgyra, majd amíg meg nem szerzi végtelen sokszor elismétli Mammmamma, mammmamma.
Az oviban az iskolába induló gyerekekkel a cipész mesterség csínját ismertetik az óvónénik, végül mindenki elkészíti a saját saruját.
Az iskolába induló gyerekeknek ez a mestermunkája.
A kutya is kezdi az "első osztályt", február 28-n indul a kutyasuli alapképzés. Kíváncsi vagyok mennyire bírja majd a fegyelmezést , ez az utolsó esélye, hogy családunkban maradhasson.
Ezt Banyuci, Neked köszönheti, remélem meghálálja majd.
Vilmosom torkon szúrásának szerencsére nem lett "szeptikus" következménye. Bár én felfedezni véltem bizonyos lecsüngő fehér gennyes pacákat, amivel azonnal orvoshoz rohantunk. A pacák nagy jelentőséggel bírnak a gyógyulási folyamatban.
Flórka - Lórka (ez a legújabb megszólítás) beteg, kezdte egy kis kötőhártyával, majd takonykórral, jelenleg ugatós köhögés és antibiotikum áll fenn. Kedélye meglehetősen vidám, sebessége rohamosan növekszik, lassan porfelhőnek látjuk.
Vilmóca iskolaérettnek tűnik, de ezt jövő hét kedden erősítik meg az óvónénik, vagy nem. Két fogát elvesztette, önállóan süt, főz, mosogat, húgit pesztrál. Unatkozik, és unatkozik. Rajzain az emberek, növények alá talajt fest, rajzol, vagy ragaszt, azt még nem ellenőriztem, hogy átéri-e a saját kobakját, szerintem igen. Eszméletlen következtetéseket von le nap, mint nap!
Nagyon-nagyon büszke vagyok Rá! Így tehát remélem szeptemberben kezdjük az első osztályt a pécsi waldorf suliban.
Flórka esténként 5-10 mesekönyvet olvastat el velem, és apró ujjával magyarázza, hogy melyik oldalon mire kíváncsi. Álmomban sokszor énekelem újra és újra a dalocskákat.
Ha kér valamit odaáll eléd és felmutat a tárgyra, majd amíg meg nem szerzi végtelen sokszor elismétli Mammmamma, mammmamma.
Az oviban az iskolába induló gyerekekkel a cipész mesterség csínját ismertetik az óvónénik, végül mindenki elkészíti a saját saruját.
Az iskolába induló gyerekeknek ez a mestermunkája.
A kutya is kezdi az "első osztályt", február 28-n indul a kutyasuli alapképzés. Kíváncsi vagyok mennyire bírja majd a fegyelmezést , ez az utolsó esélye, hogy családunkban maradhasson.
Ezt Banyuci, Neked köszönheti, remélem meghálálja majd.
2009. február 14., szombat
A nagyon sz... nap
A mai nap borzalmas volt, borzalmas és kész. Ezért most fehérbort iszom és remélem kellemesen elandalít majd!
Bízom a holnapi napban, ennyire pocsék biztos nem lesz!
Bízom a holnapi napban, ennyire pocsék biztos nem lesz!
2009. február 11., szerda
Vilmos csibészségének mai hozama:
1. A xilofon ütővel gyakorlatilag felhasította a szájpadlását, ömlött a vér.
2. Ordított a gyerek, ordítottam én is. A vér még mindig ömlött.
3. Teljes pánik uralkodott el rajtam, az adrenalin elöntötte az agyamat, levert a víz. Eddig csak egyszer éreztem ezt, amikor elveszett egy megaáruházban, akkor úgy éreztem elvesztem, megnyílik a lábam alatt a talaj, hogy nem tudok mozogni, persze 3 percen belül meglett.
4. Hideg vízzel öblögetett ,és újra hideg vízzel öblögetett
5. Telefon a körzetinek, aki továbbküldött a sebészetre, Telefon Apának. Apa hazajött a munkából.
6. Bementünk a sebészetre.
7. 3 órától 1/2 6-ig nem hívtak be bennünket, mert nem volt időpontunk??? Természetesen a sürgősségiről beszélek.
8. 5 óra körül bátorkodtam szólni, hogy mi is itt vagyunk szerencsétlen sürgősségiek. Nagyon megsértődtek, felháborodtak. Na akkor a gőz felszaladt az agyamig és felléptem, mint igazság bajnoka. A visszarendelt betegek már elvileg gyógyultak, az újak pedig ellátást szeretnének, esetleg lehetne fele-fele arányban behívni őket??
9. Végre bejutottunk, megvizsgálták, nem szaladt fel az orrüregbe a pálcika.
10. Hurrá! Újra itthon.
2. Ordított a gyerek, ordítottam én is. A vér még mindig ömlött.
3. Teljes pánik uralkodott el rajtam, az adrenalin elöntötte az agyamat, levert a víz. Eddig csak egyszer éreztem ezt, amikor elveszett egy megaáruházban, akkor úgy éreztem elvesztem, megnyílik a lábam alatt a talaj, hogy nem tudok mozogni, persze 3 percen belül meglett.
4. Hideg vízzel öblögetett ,és újra hideg vízzel öblögetett
5. Telefon a körzetinek, aki továbbküldött a sebészetre, Telefon Apának. Apa hazajött a munkából.
6. Bementünk a sebészetre.
7. 3 órától 1/2 6-ig nem hívtak be bennünket, mert nem volt időpontunk??? Természetesen a sürgősségiről beszélek.
8. 5 óra körül bátorkodtam szólni, hogy mi is itt vagyunk szerencsétlen sürgősségiek. Nagyon megsértődtek, felháborodtak. Na akkor a gőz felszaladt az agyamig és felléptem, mint igazság bajnoka. A visszarendelt betegek már elvileg gyógyultak, az újak pedig ellátást szeretnének, esetleg lehetne fele-fele arányban behívni őket??
9. Végre bejutottunk, megvizsgálták, nem szaladt fel az orrüregbe a pálcika.
10. Hurrá! Újra itthon.
2009. február 10., kedd
Családi szerep
Nem értem magam! Én vagyok az első szülött, van egy húgom és egy öcsém. A hétköznapokon stabil a világ látásom, tudom a dolgok helyét, idejét. Tisztában vagyok gyengeségeim és erősségeim mikéntjével. A párkapcsolaton belüli konfliktusok is a kerek egész részei.
Még is az eredeti családdal folytatott kommunikációban egy csípős megjegyzés, egy odaszúrt alattomos kis beszólás, egy bántó hangsúly, egy nálam rosszallást, másnál elfogadást kiváltó cselekvés teljesen padlóra vág. Én a 38 éves elsőszülött magyarázkodni, hebegni kezdek, vagy akár arrogánsan védekezek és a vége sohasem a megkönnyebbült lezárás.
Úgy tűnik ez így volt, így van és így is marad, igaz én választottam őket, csak tudnám mi a teendőm?? Elfogadni a családon belüli szereposztást, vagy addig küzdeni, míg változás nem generálódik?? Túl vagyok már egy két ezzel kapcsolatos pszichoterápián. Már több utat is kipróbáltam, közelítettem minden irányból, vegyen már fel az a francos pereputty szekér, de nem kellek. Legalábbis szőröstül - bőröstül nem.
A família állítja, ezek az én szajkózott végtelenre állított rögeszméim, de én ezt nem így gondolom. Hazudni sem önmagamnak önmagamért sem másoknak másokért nem fogok, egyszerűen az alakoskodásra nincs időm. A konfliktusok elkendőzése és évekig a fiókokba gyömöszölése olyan titok, ami csak még mélyebbre vájja az eredeti sebet. Sokáig azonnal rendezni akartam, majd megtanultam várni, gyakran oldódtak csak az idő segítségével. Vannak azonban olyanok is amik évek óta rendezni valót hagynak maguk után, ide tartozik az eredeti család is.
Sokat gondolok a Hellinger terápiára, izgalmasnak tűnik, talán egyszer nekiugrok.
Még is az eredeti családdal folytatott kommunikációban egy csípős megjegyzés, egy odaszúrt alattomos kis beszólás, egy bántó hangsúly, egy nálam rosszallást, másnál elfogadást kiváltó cselekvés teljesen padlóra vág. Én a 38 éves elsőszülött magyarázkodni, hebegni kezdek, vagy akár arrogánsan védekezek és a vége sohasem a megkönnyebbült lezárás.
Úgy tűnik ez így volt, így van és így is marad, igaz én választottam őket, csak tudnám mi a teendőm?? Elfogadni a családon belüli szereposztást, vagy addig küzdeni, míg változás nem generálódik?? Túl vagyok már egy két ezzel kapcsolatos pszichoterápián. Már több utat is kipróbáltam, közelítettem minden irányból, vegyen már fel az a francos pereputty szekér, de nem kellek. Legalábbis szőröstül - bőröstül nem.
A família állítja, ezek az én szajkózott végtelenre állított rögeszméim, de én ezt nem így gondolom. Hazudni sem önmagamnak önmagamért sem másoknak másokért nem fogok, egyszerűen az alakoskodásra nincs időm. A konfliktusok elkendőzése és évekig a fiókokba gyömöszölése olyan titok, ami csak még mélyebbre vájja az eredeti sebet. Sokáig azonnal rendezni akartam, majd megtanultam várni, gyakran oldódtak csak az idő segítségével. Vannak azonban olyanok is amik évek óta rendezni valót hagynak maguk után, ide tartozik az eredeti család is.
Sokat gondolok a Hellinger terápiára, izgalmasnak tűnik, talán egyszer nekiugrok.
2009. február 5., csütörtök
Néhány pillanat
Flóra 1 éves, nyomja magába az oroszkrém tortáját, Nene ölében ülve
Zseblámpa szemű, boglyos, lompos, loncsos és bozontos kölyökmackó
Kicsi vagyok én... Vilmos a bátor 2 éves
Itt mindenki hülye???
Legény a gáton! Erzsi mama és a Tisza part
Flórka tankol
Vigyázz! Kész, Tűz, Rajt! Futás!!
Mindennap futok, futok a zsírom ellen, az örömhormon bankom feltöltéséért.
Nehéz, érzem valami többet kell a motivációmba beletennem, ezért kitaláltam, hogy kezdetben magamért, különféle vágyaim beteljesüléséért futok, gyakorlatilag fizikailag imádkozom. Aztán talán ezzel párhuzamosan nemesebb célokért fogok futni!!!
Ma a türelmemért fogok futni, sokkal többet kérek magamnak belőle, mint ami a tarsolyomban jelenleg van, és lehet, hogy holnap is ezért húzok edző cipőt, egészen addig teszem ezt, amíg nem érzem, hogy jé, már ez sem húz fel, amaz meg már fel sem tűnik!!!
Hát persze, hogy éppen ma nem jött össze a futás!
Reggel pótolóm.
Azt nem tudom, hogyan álcázom majd magam. Fényes nappal egy bálna lajhár mozgással, lihegve üget a mi utcánkban, ahol mindenki figyeli a szomszédját (én nem, erre tényleg nincs időm), hát nem tudom. Lehet, hogy most jól jött volna a leárazott csoffadt mikulás ruha a TESCO-ból, inkognitóban szereztem volna vidám pillanatokat kedves szomszédaimnak.
Nehéz, érzem valami többet kell a motivációmba beletennem, ezért kitaláltam, hogy kezdetben magamért, különféle vágyaim beteljesüléséért futok, gyakorlatilag fizikailag imádkozom. Aztán talán ezzel párhuzamosan nemesebb célokért fogok futni!!!
Ma a türelmemért fogok futni, sokkal többet kérek magamnak belőle, mint ami a tarsolyomban jelenleg van, és lehet, hogy holnap is ezért húzok edző cipőt, egészen addig teszem ezt, amíg nem érzem, hogy jé, már ez sem húz fel, amaz meg már fel sem tűnik!!!
Hát persze, hogy éppen ma nem jött össze a futás!
Reggel pótolóm.
Azt nem tudom, hogyan álcázom majd magam. Fényes nappal egy bálna lajhár mozgással, lihegve üget a mi utcánkban, ahol mindenki figyeli a szomszédját (én nem, erre tényleg nincs időm), hát nem tudom. Lehet, hogy most jól jött volna a leárazott csoffadt mikulás ruha a TESCO-ból, inkognitóban szereztem volna vidám pillanatokat kedves szomszédaimnak.
2009. február 2., hétfő
Vilmos Timót és Flóra Sára
Gondoltam egy nagyot és igy bemutatom utódporontyaimat.Flórka még nagyon csöpke.
2009. január 31., szombat
Életmérleg - Hogy mi az újság? Hát az, hogy rohadt nagy gazdasági kakában melegszünk...
Nem területem a politika, ami büdös, bonyolult, sunyi, félelmetes, hideg, és rideg. A pártélet, a pártvilág ugyan ez, bármit megadnak, csak a poszt, vagy még több megmaradjon.
Kis városunk az utóbbi néhány évben két polgármestert is elveszített. Mindkettőt személyesen ismertem.
Az első gyermekkoromból hagyott kellemes nyaralásos, röhögős élményeket, folyton bolondozott, szerettem.
Polgármestersége alatt, ez a rajongásom kissé alább hagyott. A közgyűléseken gyakran mókázott, képviselőtársain viccelődött, lazán kezelte a határokat. Hatalmának teljében érte a végzetes baleset, és minden megváltozott. A dolgok prioritása, a kapcsolatok, a családi szerepe, az élet íze.
Sajnálom, hogy nem adatott meg számára -vagy talán még is- a korrigálás esélye.
A másik városvezető néhány napja hunyt el, még csak 53 éves volt. Középiskolában irodalom tanárom volt, nagyon szerettem Az irodalom szabad értelmezésre tanított, órái alatt szárnyaltunk, kirepültünk az ablakon. A képzeletnek, gondolatoknak nem szabott határt semmi.
Később főnököm lett, biztonságban hittem magam mellette, teljes mértékben megbíztam benne. Ekkor már a politika volt élete egyik meghatározó vonala.
Németországba utaztunk a tesóimmal, apánkhoz mentünk, ki ekkor már nagyon beteg volt, ottlétünk 3. napján halt meg. Amikor 10 napos szabadságomról hazatérve dolgozni mentem, gyakorlatilag nem volt munkám. Még hitegettek pár napig, hogy néhányunkat, akik jól teljesítettek megtartják, de végül mind a hatuknak felmondtak, a mai napig nem tisztázott, hogy miért. Az országban hasonló -OFA- programban résztvevők közül nekünk volt a legjobb statisztikánk, nem a munkával voltak problémák. Van határozott verzió, arról,hogy mi történhetett, de azt jelen pillanatban nem írhatom le. Nem a mocskolódás a célom.
Egyszerűen csak sajnálom ezt a két nagyszerű embert, akiket közelebbről ismerhettem és szerethettem, sajnálom őket, mert a politikai kis-nagy csapat bekebelezte őket, életük nagyon korán ért véget.
Az egyik élet feladatom, az, hogy a halálos ágyamnál bele tudjak nézni bárki szemébe aki elém áll.
Hát van még mit rendeznem, énértem és magamért. Énértem, amikor felrovók, majd elsimítok. Magamért, amikor vezeklek, majd megbocsátást kérek.
A sz..ban dagonyáról, meg annyit, hogy itt ülök két gyerekkel egy közepesnek induló lakás hitellel, ami mára már szép kövérre dagadta magát, kb 60%-ot hízott.
Gyakorlatilag Apa fizetése egyenlő a lakáshitellel. O.K. én vállaltam, de amikor szorgalmazták, hogy bátran és szoc. pol és állami támogatás - lakáskassza projekt- stb. akkor nem volt szó arról, hogy ha jön valami katasztrófa, akkor a stabil csontig hámozható közepet csonkítjuk halálig.
O.K. én szültem még egyet, én barom - bocsi Flóra, Veled semmi gond, Anya imád - , vagyis itthon ülök a jó meleg fo...-ba, és azon gondolkodom melyik bölcsődébe protezsáltassam be 1 éves lányomat. Mert ugye bölcsire nincs szükség, verjük szét őket.
O.K. esetleg találok helyet, akkor idegen nénik fogják végigélvezni a megtanultjárni, egyedülevett, bilireült, elsőszavai projekteket. Jaj ne.
Az is igaz, hogy az 1 keresetből, mert ugye a GYED az nem az, a min. 40%-kal megemelt közszolgálati díjakat is ki kell fizetni, és az is igaz, hogy ebben nincs választási lehetőségem - gáz, víz, villany - tudom semmi sincs ingyen.
Igaz az is, hogy bennünket lehet alaposan megadóztatni, hiszen nincs módunk adót csalni - félre ne értse senki, nekem nincsenek morális problémáim a fekete munkával kapcsolatban, így, itt és most .
Igaz, hogy megpróbálom eladni a gyerekeim jövőbeni vagyonát - jelzálogolt családi házunkat -, mert ha nem most, akkor mikor, hisz borulnak majd a lak. hitelek és mindenki el akar adni. A béka segge alatt lesznek a lakás árak, a túlkínálatról nem is beszélve.
Igaz, hogy Apa munkahelye sem olyan stabil már, most csak 1 hétre álltak le, majd 3 hét meló, aztán majd meglátják. Mondjuk nem egészen értem mire várnak, mert egyenlőre jobb nem lesz, sőt. Tehát Apa most mondjon fel, amíg még van némi kereslet a munkaerőpiacon, vagy nehogy megtegye, hiszen az új munkahelyén leépítéskor pont a frisseket küldik el.
Vagy menjünk vissza Észak-Írországba, de ott ugyanaz a helyzet elsőként a későn jövő repülhet haza, nem mellékesként utáltam ott lenni.
O.K menjen vissza Apa, de amikor múltkor elment 3 hónapra, Vilmos gyakorlatilag 3 hónapon át gyászolt. Vagy együtt, vagy sehogy.
Szóval nagy a dilemma.
Ugyanakkor...
Érdekes, annyira nem is vagyok betojva, mint amennyire a helyzet megengedi. Próbálok a csendesen sodródók közé kerülni, no nem a mindegy minden nihilről beszélek, hanem az akarom és küzdök, ha beledöglök is feladásáról. Az értelmesen szemlélődve sodródásra gondolok. A megoldás, majd finoman oldalba bök, hogy most koncentrálj kisanyám, mert itt az idő. Csak nehogy ne vegyem észre.
Sakk-matt
Ferencet figyelve, nem azt, amit mond, hanem ahogyan azt teszi, elég furi érzeteim keletkeznek. Sokszor magam előtt látom, ahogy természetellenességében megmerevedve egyszer csak letörik valamelyik végtagja, először azt a kis virgonc ujját veszíti majd el, amivel olyan hevesen szokott meggyőzni, majd a többi következik. Olyan, mint az Óz bádogembere, fémszerűen feszes, egyszer biztos eltörik, talán éppen akkor amikor nagyot lazulva, huncutul támaszkodik faragott támlájára. Lehetséges, hogy tényleg Ő a válságból kivezető megváltó. Nem,egy ennyire összerakott, és minden reggel felpumpált élettelen bádogember ne mentsen meg, engem ne.
Olyan sűrű és levegőtlen, mosdatlan öregasszony szagú az egész brancs, fojtó és merev. No és ez a bebe, most én ütöm ki az egyik parasztodat. Ez Alice csodaországban, nem egy felnőtt világ. Kamaszkorú erzsébetvárosi és terézvárosi kisdobosok nevetnek az arcodba, ha számon kéred rajtuk az elmulasztott házifeladatot, vagy azt, követeled magyarázza már meg az az épp hogy ivarérett, miért jó hecc mások ablakait betörni, majd felelősség vállalása nélkül elszaladni.
Na és a másik csapat, akik fürge érzékenységgel reagálnak az ellenség minden légvételére, a kicsi pattantyú kapitány, gyorsan, hadarva akarja felszabadítani országunkat. Talán náluk szellősebb a lég, nem fullasztó a közeg, és talán már kisdobosok sincsenek, mert cserkésszé alakultak. Nem baj, sőt ott bizony kemény erkölcsi előírások vannak a mit szabad és mit nem kérdés körben.
Sajna amolyan felnézhető, tisztelhető, karizmatikus közember nem nagyon ficereg a palettán, pedig már nagyon ki vagyunk éhezve rá.
Kis városunk az utóbbi néhány évben két polgármestert is elveszített. Mindkettőt személyesen ismertem.
Az első gyermekkoromból hagyott kellemes nyaralásos, röhögős élményeket, folyton bolondozott, szerettem.
Polgármestersége alatt, ez a rajongásom kissé alább hagyott. A közgyűléseken gyakran mókázott, képviselőtársain viccelődött, lazán kezelte a határokat. Hatalmának teljében érte a végzetes baleset, és minden megváltozott. A dolgok prioritása, a kapcsolatok, a családi szerepe, az élet íze.
Sajnálom, hogy nem adatott meg számára -vagy talán még is- a korrigálás esélye.
A másik városvezető néhány napja hunyt el, még csak 53 éves volt. Középiskolában irodalom tanárom volt, nagyon szerettem Az irodalom szabad értelmezésre tanított, órái alatt szárnyaltunk, kirepültünk az ablakon. A képzeletnek, gondolatoknak nem szabott határt semmi.
Később főnököm lett, biztonságban hittem magam mellette, teljes mértékben megbíztam benne. Ekkor már a politika volt élete egyik meghatározó vonala.
Németországba utaztunk a tesóimmal, apánkhoz mentünk, ki ekkor már nagyon beteg volt, ottlétünk 3. napján halt meg. Amikor 10 napos szabadságomról hazatérve dolgozni mentem, gyakorlatilag nem volt munkám. Még hitegettek pár napig, hogy néhányunkat, akik jól teljesítettek megtartják, de végül mind a hatuknak felmondtak, a mai napig nem tisztázott, hogy miért. Az országban hasonló -OFA- programban résztvevők közül nekünk volt a legjobb statisztikánk, nem a munkával voltak problémák. Van határozott verzió, arról,hogy mi történhetett, de azt jelen pillanatban nem írhatom le. Nem a mocskolódás a célom.
Egyszerűen csak sajnálom ezt a két nagyszerű embert, akiket közelebbről ismerhettem és szerethettem, sajnálom őket, mert a politikai kis-nagy csapat bekebelezte őket, életük nagyon korán ért véget.
Az egyik élet feladatom, az, hogy a halálos ágyamnál bele tudjak nézni bárki szemébe aki elém áll.
Hát van még mit rendeznem, énértem és magamért. Énértem, amikor felrovók, majd elsimítok. Magamért, amikor vezeklek, majd megbocsátást kérek.
A sz..ban dagonyáról, meg annyit, hogy itt ülök két gyerekkel egy közepesnek induló lakás hitellel, ami mára már szép kövérre dagadta magát, kb 60%-ot hízott.
Gyakorlatilag Apa fizetése egyenlő a lakáshitellel. O.K. én vállaltam, de amikor szorgalmazták, hogy bátran és szoc. pol és állami támogatás - lakáskassza projekt- stb. akkor nem volt szó arról, hogy ha jön valami katasztrófa, akkor a stabil csontig hámozható közepet csonkítjuk halálig.
O.K. én szültem még egyet, én barom - bocsi Flóra, Veled semmi gond, Anya imád - , vagyis itthon ülök a jó meleg fo...-ba, és azon gondolkodom melyik bölcsődébe protezsáltassam be 1 éves lányomat. Mert ugye bölcsire nincs szükség, verjük szét őket.
O.K. esetleg találok helyet, akkor idegen nénik fogják végigélvezni a megtanultjárni, egyedülevett, bilireült, elsőszavai projekteket. Jaj ne.
Az is igaz, hogy az 1 keresetből, mert ugye a GYED az nem az, a min. 40%-kal megemelt közszolgálati díjakat is ki kell fizetni, és az is igaz, hogy ebben nincs választási lehetőségem - gáz, víz, villany - tudom semmi sincs ingyen.
Igaz az is, hogy bennünket lehet alaposan megadóztatni, hiszen nincs módunk adót csalni - félre ne értse senki, nekem nincsenek morális problémáim a fekete munkával kapcsolatban, így, itt és most .
Igaz, hogy megpróbálom eladni a gyerekeim jövőbeni vagyonát - jelzálogolt családi házunkat -, mert ha nem most, akkor mikor, hisz borulnak majd a lak. hitelek és mindenki el akar adni. A béka segge alatt lesznek a lakás árak, a túlkínálatról nem is beszélve.
Igaz, hogy Apa munkahelye sem olyan stabil már, most csak 1 hétre álltak le, majd 3 hét meló, aztán majd meglátják. Mondjuk nem egészen értem mire várnak, mert egyenlőre jobb nem lesz, sőt. Tehát Apa most mondjon fel, amíg még van némi kereslet a munkaerőpiacon, vagy nehogy megtegye, hiszen az új munkahelyén leépítéskor pont a frisseket küldik el.
Vagy menjünk vissza Észak-Írországba, de ott ugyanaz a helyzet elsőként a későn jövő repülhet haza, nem mellékesként utáltam ott lenni.
O.K menjen vissza Apa, de amikor múltkor elment 3 hónapra, Vilmos gyakorlatilag 3 hónapon át gyászolt. Vagy együtt, vagy sehogy.
Szóval nagy a dilemma.
Ugyanakkor...
Érdekes, annyira nem is vagyok betojva, mint amennyire a helyzet megengedi. Próbálok a csendesen sodródók közé kerülni, no nem a mindegy minden nihilről beszélek, hanem az akarom és küzdök, ha beledöglök is feladásáról. Az értelmesen szemlélődve sodródásra gondolok. A megoldás, majd finoman oldalba bök, hogy most koncentrálj kisanyám, mert itt az idő. Csak nehogy ne vegyem észre.
Sakk-matt
Ferencet figyelve, nem azt, amit mond, hanem ahogyan azt teszi, elég furi érzeteim keletkeznek. Sokszor magam előtt látom, ahogy természetellenességében megmerevedve egyszer csak letörik valamelyik végtagja, először azt a kis virgonc ujját veszíti majd el, amivel olyan hevesen szokott meggyőzni, majd a többi következik. Olyan, mint az Óz bádogembere, fémszerűen feszes, egyszer biztos eltörik, talán éppen akkor amikor nagyot lazulva, huncutul támaszkodik faragott támlájára. Lehetséges, hogy tényleg Ő a válságból kivezető megváltó. Nem,egy ennyire összerakott, és minden reggel felpumpált élettelen bádogember ne mentsen meg, engem ne.
Olyan sűrű és levegőtlen, mosdatlan öregasszony szagú az egész brancs, fojtó és merev. No és ez a bebe, most én ütöm ki az egyik parasztodat. Ez Alice csodaországban, nem egy felnőtt világ. Kamaszkorú erzsébetvárosi és terézvárosi kisdobosok nevetnek az arcodba, ha számon kéred rajtuk az elmulasztott házifeladatot, vagy azt, követeled magyarázza már meg az az épp hogy ivarérett, miért jó hecc mások ablakait betörni, majd felelősség vállalása nélkül elszaladni.
Na és a másik csapat, akik fürge érzékenységgel reagálnak az ellenség minden légvételére, a kicsi pattantyú kapitány, gyorsan, hadarva akarja felszabadítani országunkat. Talán náluk szellősebb a lég, nem fullasztó a közeg, és talán már kisdobosok sincsenek, mert cserkésszé alakultak. Nem baj, sőt ott bizony kemény erkölcsi előírások vannak a mit szabad és mit nem kérdés körben.
Sajna amolyan felnézhető, tisztelhető, karizmatikus közember nem nagyon ficereg a palettán, pedig már nagyon ki vagyunk éhezve rá.
2009. január 26., hétfő
Az a bizonyos csajos este - ég a zsír
Innen üzenem csajok, hogy szuper volt az este, bár kissé megint túl okoskodtam a témát, de hát ismertek ez van!
Pusz a következő actionig!!
Ma elindult a futós projekt, bírtunk meg-megállásokkal futni 2,2 kört, ez úgy 2,2 km-t jelent. Szerintem mindegy mennyit futunk, a lényeg, hogy ne hagyjuk abba, így tehát szerdán folytatjuk.
Pusz a következő actionig!!
Ma elindult a futós projekt, bírtunk meg-megállásokkal futni 2,2 kört, ez úgy 2,2 km-t jelent. Szerintem mindegy mennyit futunk, a lényeg, hogy ne hagyjuk abba, így tehát szerdán folytatjuk.
Vilmos világa
Ma vízórát cseréltek nálunk, kisfiam ezt a műveletet alaposan szemrevételezte, majd amikor elmentek megjegyezte: - Apa, azért kellett vízórát cserélni, mert a csőben a víz " FOSOt" volt? Röhögés, - nem fiam, lejárt az ideje, és a víz nem fosot lehet, hanem poshadt. Újra röhögés.
Rátalált a Kishercegre, kb meséltem neki a sztorit, a végén megjegyezte.
- Ugye anya ez csak mese?
- Úgy gondolod?
- Igen, mert ilyen kicsi bolygón nem lehet élni, mert nem lehet elférni, mi nagy bolygón lakunk jól elfér mindenki.
- Lehet, hogy igazad van, de mi újság akkor pl. a manókkal, azok léteznek?
- Persze, csak még pont olyan gombára nem találtunk rá, aminek ajtaja, ablaka, és csigalépcsője van, például a törpéket is nehéz megtalálni, mert fűben, virágok között rejtőzködnek főleg akkor bujkálnak, ha arra járunk.
Imádom a szőke fejét és a nagy zseblámpa szemeit.
Rátalált a Kishercegre, kb meséltem neki a sztorit, a végén megjegyezte.
- Ugye anya ez csak mese?
- Úgy gondolod?
- Igen, mert ilyen kicsi bolygón nem lehet élni, mert nem lehet elférni, mi nagy bolygón lakunk jól elfér mindenki.
- Lehet, hogy igazad van, de mi újság akkor pl. a manókkal, azok léteznek?
- Persze, csak még pont olyan gombára nem találtunk rá, aminek ajtaja, ablaka, és csigalépcsője van, például a törpéket is nehéz megtalálni, mert fűben, virágok között rejtőzködnek főleg akkor bujkálnak, ha arra járunk.
Imádom a szőke fejét és a nagy zseblámpa szemeit.
2009. január 25., vasárnap
Egy teljesen hétköznapi hétvége
Kellemes történések:
- Flórka egyre kevesebbet siet mászva, inkább araszol járva
- Végleg likvidáltuk a Cartoon Network csatornát - erre hosszútávon büszke vagyok, rövidtávon szomorú, mert Vilkó egyáltalán nem örült ennek, sőt.
- Elméletben elkezdtem futni a sógórnőm sógórnőjével, szomszédok vagyunk. Sajna a szombatot ő mondta le a vasárnapot pedig én. Mindkettőnk alibije kifogástalan. Holnap gyakorlati részét is lebonyolítjuk, és IGEN nyára 20 kg-val leszek könnyebb!!!(csak fel ne adjam, csak fel ne adjam)!!!!
- Megkaptam életem első blogbeli megjegyzését, igen - igen örültem neki, köszi Hali!
- Új technikát találtam a gyerekem neveléséhez, pontosabban egy KOS gyerek szelídítésére a CSIKÁLÁST. Ő kéri én csinálom, de csak akkor hagyom abba, ha megígéri ezt, vagy azt. Néhányat, amikor felhívtam figyelmét ígéretére betartott. HURRÁ!!
- Vettünk egy príma kis nagyítót, amin be vannak építve lámpácskák. A fiam végre elhitte, hogy tele van a foga bacikkal, ha nem mossa meg, tegnap este belevilágítottam a szájába és egy tükör segítségével saját maga is meggyőződhetett fogain lévő sárga lepedék valóságáról. FIGYELEM 2x ment fogat mosni, egészen addig sikálta, amíg a nagyítón szemrevételezve tisztának ítélte meg. Nagyon meg vagyok elégedve.
- Barátnőimmel kiröffenünk egy gyermekmentes laza kis estére. Erre már nagy szükségem van, ilyenkor mindig elröffenek pikáns kis malacságok is, ez a legjobb az egészben.
Kellemetlen történések:
- Beputtyadt a kocsi, kész egyre inkább előjönnek korából adódó problémák, igaz a zöld kártya is lejárt már több, mint egy hónapja. Mire, (majd nyárra) meglesz a jogsim nem lesz autónk. Nem baj, legalább biciklivel tudok majd a közlekedési szabályoknak megfelelően közlekedni ( igaz, ahhoz gyakorolni kéne a bringázást).
- Nem vagyok terhes, igaz nem tervezzük, de most esélyes lett volna, nem értem miért van még mindig ez a furcsa nem teljes érzésem a gyerekszámot illetően, pedig nem élek álom házasságban ( mint egyes szerencsés Daniellák - Bakka és Pepe kalandjai - ), az idegeim állapotát sem tudom sajna egy fenségesen nyugodt tengerszemhez hasonlítani. Ráadásként pedig rég elmúltam már 30 éves. És még is...
- Meg kellet állapítanom, hogy gusztustalanul kövér vagyok, amikor édes kicsi fiam a fogait vizsgálgatta, behozta a mobil nagy tükröt és a hasamra tette, no ezt nem kellett volna, tényleg egy percre bent akadt a levegőm. Abszolút nem reális a testképem magamról, nem tudok továbblépni az 56 kg-s önmagamtól, pedig az 6 éve és két gyerekkel ezelőtt volt. Megoldás ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez. Tehát ha a testkép nem tud váltani, le kell fogyni hozzá, hogy megint reálisnak érezze magát. Megpróbálom a 90 napos rémséget.
- Flórka egyre kevesebbet siet mászva, inkább araszol járva
- Végleg likvidáltuk a Cartoon Network csatornát - erre hosszútávon büszke vagyok, rövidtávon szomorú, mert Vilkó egyáltalán nem örült ennek, sőt.
- Elméletben elkezdtem futni a sógórnőm sógórnőjével, szomszédok vagyunk. Sajna a szombatot ő mondta le a vasárnapot pedig én. Mindkettőnk alibije kifogástalan. Holnap gyakorlati részét is lebonyolítjuk, és IGEN nyára 20 kg-val leszek könnyebb!!!(csak fel ne adjam, csak fel ne adjam)!!!!
- Megkaptam életem első blogbeli megjegyzését, igen - igen örültem neki, köszi Hali!
- Új technikát találtam a gyerekem neveléséhez, pontosabban egy KOS gyerek szelídítésére a CSIKÁLÁST. Ő kéri én csinálom, de csak akkor hagyom abba, ha megígéri ezt, vagy azt. Néhányat, amikor felhívtam figyelmét ígéretére betartott. HURRÁ!!
- Vettünk egy príma kis nagyítót, amin be vannak építve lámpácskák. A fiam végre elhitte, hogy tele van a foga bacikkal, ha nem mossa meg, tegnap este belevilágítottam a szájába és egy tükör segítségével saját maga is meggyőződhetett fogain lévő sárga lepedék valóságáról. FIGYELEM 2x ment fogat mosni, egészen addig sikálta, amíg a nagyítón szemrevételezve tisztának ítélte meg. Nagyon meg vagyok elégedve.
- Barátnőimmel kiröffenünk egy gyermekmentes laza kis estére. Erre már nagy szükségem van, ilyenkor mindig elröffenek pikáns kis malacságok is, ez a legjobb az egészben.
Kellemetlen történések:
- Beputtyadt a kocsi, kész egyre inkább előjönnek korából adódó problémák, igaz a zöld kártya is lejárt már több, mint egy hónapja. Mire, (majd nyárra) meglesz a jogsim nem lesz autónk. Nem baj, legalább biciklivel tudok majd a közlekedési szabályoknak megfelelően közlekedni ( igaz, ahhoz gyakorolni kéne a bringázást).
- Nem vagyok terhes, igaz nem tervezzük, de most esélyes lett volna, nem értem miért van még mindig ez a furcsa nem teljes érzésem a gyerekszámot illetően, pedig nem élek álom házasságban ( mint egyes szerencsés Daniellák - Bakka és Pepe kalandjai - ), az idegeim állapotát sem tudom sajna egy fenségesen nyugodt tengerszemhez hasonlítani. Ráadásként pedig rég elmúltam már 30 éves. És még is...
- Meg kellet állapítanom, hogy gusztustalanul kövér vagyok, amikor édes kicsi fiam a fogait vizsgálgatta, behozta a mobil nagy tükröt és a hasamra tette, no ezt nem kellett volna, tényleg egy percre bent akadt a levegőm. Abszolút nem reális a testképem magamról, nem tudok továbblépni az 56 kg-s önmagamtól, pedig az 6 éve és két gyerekkel ezelőtt volt. Megoldás ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez. Tehát ha a testkép nem tud váltani, le kell fogyni hozzá, hogy megint reálisnak érezze magát. Megpróbálom a 90 napos rémséget.
2009. január 21., szerda
Pocsék nap - és annak biztató befejezése
A mai nap különösen pocsék, egész nap veszekedtünk Apával, ő is hülye én is, így nem jutottunk semmire. Persze megint a pénz. Hagyjuk is!
Ami örvendetes a mai napban, hogy 13 hónapos Flóra Sára kicsi lányom elindult, megtette első önálló 4-5 lépését, majd a nagy ujjongásra való tekintettel folytatta a próbálkozást. Szemei csak úgy ragyogtak a büszkeségtől.
Konklúzió: a JIN és a JANG mindig itt van, csak észre kell vennünk.
Ami örvendetes a mai napban, hogy 13 hónapos Flóra Sára kicsi lányom elindult, megtette első önálló 4-5 lépését, majd a nagy ujjongásra való tekintettel folytatta a próbálkozást. Szemei csak úgy ragyogtak a büszkeségtől.
Konklúzió: a JIN és a JANG mindig itt van, csak észre kell vennünk.
2009. január 20., kedd
A férfi, ha pelenkáz - Vilkó aranyköpése
Apa gyakran pelenkázza Flórkát. Alaposan kioktattam, mire kell figyelni kislány pelenkázáskor. Szigorúan előröl hátrafelé haladva, sohasem fordítva. Apa szorgalmasan gyakorolt, végül valóban beépült az intelem és kivétel nélkül minden alkalommal így is végzi el.
Az utóbbi időben gyakran tapasztaltam, hogy a gyereknek egész nap sz.. szaga van, ilyenkor levetkőztettem, kipelenkáztam és semmi. Ma értettem meg ennek okát. Apával beszélgettünk, közben apa pelust cserélt, ügyesen előröl hátrafelé "kanalazva" le a lepényt, majd alaposan bekente egy középső sávot leírva Flórát. Ezek után csomagolni kezdte VOLNA, ha anya nem szemfüles. Mint kiderült ő ált nem törli le a farpofákat csak ha ott látható a tartalom. Kértem szagoljon oda mély szippantással, egészen elzöldült a feje, azok a "láthatatlan" kakafoltok bizony kívánni valót hagytak maguk után.
Apa most újra tudja, mi a teendő pelenkázáskor.
Lánykám, majdnem annyit bír enni ,mint egy közepes étvágyú felnőtt, gyakorlatilag egész nap enne, ha nem szabnék ennek valamilyen határt. Reggel kezdi a MAMMMAMA - val és este szintén ezzel fejezi be a napot.
Ma délután burgonyás fánkedlit sütöttem, főképp fiacskám kedvéért, persze a kicsi is ezt falatozta. A második (stampedlis a méret) után rászóltam, hogy elég (nem sokkal előtte evett meg 2 egész banánt) és nevetve mondtam, hogy milyen duci már. Kisfiam ekkor tette megjegyzését. Ja, anya olyan kövér már, hogy a hasától nem látja a lábait.
Az utóbbi időben gyakran tapasztaltam, hogy a gyereknek egész nap sz.. szaga van, ilyenkor levetkőztettem, kipelenkáztam és semmi. Ma értettem meg ennek okát. Apával beszélgettünk, közben apa pelust cserélt, ügyesen előröl hátrafelé "kanalazva" le a lepényt, majd alaposan bekente egy középső sávot leírva Flórát. Ezek után csomagolni kezdte VOLNA, ha anya nem szemfüles. Mint kiderült ő ált nem törli le a farpofákat csak ha ott látható a tartalom. Kértem szagoljon oda mély szippantással, egészen elzöldült a feje, azok a "láthatatlan" kakafoltok bizony kívánni valót hagytak maguk után.
Apa most újra tudja, mi a teendő pelenkázáskor.
Lánykám, majdnem annyit bír enni ,mint egy közepes étvágyú felnőtt, gyakorlatilag egész nap enne, ha nem szabnék ennek valamilyen határt. Reggel kezdi a MAMMMAMA - val és este szintén ezzel fejezi be a napot.
Ma délután burgonyás fánkedlit sütöttem, főképp fiacskám kedvéért, persze a kicsi is ezt falatozta. A második (stampedlis a méret) után rászóltam, hogy elég (nem sokkal előtte evett meg 2 egész banánt) és nevetve mondtam, hogy milyen duci már. Kisfiam ekkor tette megjegyzését. Ja, anya olyan kövér már, hogy a hasától nem látja a lábait.
Kétségbeestem - később pedig megvigasztalódtam
Nem lenne szabad visszaolvasni az írást, kétségbeejtően pocsék, és közönséges a kifejezésmód. Mit csináljak ennyim van, ugyanakkor, az írás végeztével szétolvad bennem a békés, tavaszillatú harmónia, tehát folytatom.
"Mesterem" Merci (továbbiakban csak MM) oldalait olvasgatva megnyugodtam. 2000-ben mikor indult még nem volt ilyen letisztult a stílusa, s lám miből lesz a cserebogár.
Amúgy tegnap elmaradt a gondolatokat generáló megnevezése, köszi MM.
"Mesterem" Merci (továbbiakban csak MM) oldalait olvasgatva megnyugodtam. 2000-ben mikor indult még nem volt ilyen letisztult a stílusa, s lám miből lesz a cserebogár.
Amúgy tegnap elmaradt a gondolatokat generáló megnevezése, köszi MM.
2009. január 19., hétfő
Meghalok én is!
Ezek Polcz Alaine szavai, egyik könyvének címe ez, a végén kérdőjellel.
Kamasz korom óta nem félek a meghalástól, 15-16 éves lehettem, egyedül voltam otthon, saját szobámban feküdtem az ágyamon és bámultam a plafont, ábrándoztam.
Ekkor történt, kiléptem a testemből és a velem szemben lévő bal sarokban fent a plafon alatt lebegtem. Érdekes kétség sem fért hozzá, hogy nem az ágyon fekvő voltam Én, hanem a lebegő. Szavakkal nem írható le az érzés gyönyörűsége, amit átélhettem. A tökéletes szabadságot, és békét éltem meg.
A testembe való visszapréselődés szörnyűsége élesen él bennem, alig bírtam betuszkolni önön magam ebbe a szűk, kényelmetlen páncélba. Éveken át volt test idegen érzésem.
Őszintén mondom félek leírni ezt az élmény, mert nem vagyok jártas a különféle psziché- és elme kórtörténetekben, tartok attól, hogy az élmény prímán belepasszol egy jó kis elmebetegség tünetcsoportba. Ugyan akkor, amikor belefogtam a blog írásába, megígértem magamnak, hogy itt soha nem színezek, nem írok azért le dolgokat, hogy valakinél jó pontot szerezzek, illetve el sem hallgatok gondolatokat, mert megorrolnak rám, ez az ön gyógyításom.
Néhány éve elmeséltem ezt az akkori főnökömnek lévén nagy spiritiszta, képzett szakember a fent leírt területeken. Azt mondta, ilyen élményeket szoktak átélni a skizoid személyiségek, lehet, hogy egyszer befordulok és a bennem "lappangó" elmebaj utat tör magának, én pedig egy másik valóságban találom magam.
Mindenesetre, nem félek saját halálomtól, érthetőbben az elmúlástól nem , de a halálom okozta fájdalmaktól igen. Félek, hogy korán hagyom el e világot és nem tudom felnevelni a gyerekeimet, megtöröm az egészséges felnőtté válást a veszteség okozta fájdalommal.
Igen, vannak problémáim a bizalommal kapcsolatban, nem tudom elhinni, hogy egy anya pótólható, csak ne ez legyen a legnagyobb leckém a sorsomtól, ezt köszönöm nem kérem!!
Apukám 48 évesen halt meg, mindig azt mondta, , " csalánba nem üt a ménkű" , pedig dehogynem. Egy németországi klinikán haldoklott, azt még megvárta, hogy mi hárman a gyerekei megérkezzünk, aztán pár nap múlva elengedte a földi létet. Mi mind a hárman ott voltunk Vele ebben a pillanatban, fogtuk a kezét és bíztattuk, ne féljen vele vagyunk, és mindig velünk marad, bocsánatot kértünk ha bánatot okoztunk, és mi is megbocsátottunk gyengeségeiért, nagyon-nagyon fájt.
Elengedni őt, úgy, hogy tudjuk, többé itt már nem találkozunk Vele, nem kérhetünk Tőle bocsánatot, nem kérhetünk Tőle számon semmit, egyszerűen nincs többé kapcsolat, ez a legnehezebb a gyászban.
Kértem, jelezze, ha jó helyen van. Német feleségével tartottunk hazafelé, miután minden formaságot elintéztünk, és amikor leparkoltunk a házunk elé, az összes lámpa ami van az autóban egyszerre gyulladt fel, és hiába próbálta Ági lekapcsolni őket nem tudta, csak úgy, hogy az aksival babrált valamit. Lehet, hogy műszakiban jártas emberek, most pontról pontra el tudnák mondani, mi is történt valójában, de nem vagyok kíváncsi rá. Mert soha semmi nem véletlen, Apu üzent nekem, és ez számít.
Bocsásd meg, az évek óta tartó zúgolódásaimat, lassan megértem Te ennyit tudtál adni és az én dolgom az, hogy megtanuljak ennyinek örülni. Sokszor az a gyanúm, hogy megint itt vagy, Vilmosban látom mimikádat, tekintetedet, mozdulataidat, és gyakran ahogy mélyen rám néz, az Te vagy!!
Kamasz korom óta nem félek a meghalástól, 15-16 éves lehettem, egyedül voltam otthon, saját szobámban feküdtem az ágyamon és bámultam a plafont, ábrándoztam.
Ekkor történt, kiléptem a testemből és a velem szemben lévő bal sarokban fent a plafon alatt lebegtem. Érdekes kétség sem fért hozzá, hogy nem az ágyon fekvő voltam Én, hanem a lebegő. Szavakkal nem írható le az érzés gyönyörűsége, amit átélhettem. A tökéletes szabadságot, és békét éltem meg.
A testembe való visszapréselődés szörnyűsége élesen él bennem, alig bírtam betuszkolni önön magam ebbe a szűk, kényelmetlen páncélba. Éveken át volt test idegen érzésem.
Őszintén mondom félek leírni ezt az élmény, mert nem vagyok jártas a különféle psziché- és elme kórtörténetekben, tartok attól, hogy az élmény prímán belepasszol egy jó kis elmebetegség tünetcsoportba. Ugyan akkor, amikor belefogtam a blog írásába, megígértem magamnak, hogy itt soha nem színezek, nem írok azért le dolgokat, hogy valakinél jó pontot szerezzek, illetve el sem hallgatok gondolatokat, mert megorrolnak rám, ez az ön gyógyításom.
Néhány éve elmeséltem ezt az akkori főnökömnek lévén nagy spiritiszta, képzett szakember a fent leírt területeken. Azt mondta, ilyen élményeket szoktak átélni a skizoid személyiségek, lehet, hogy egyszer befordulok és a bennem "lappangó" elmebaj utat tör magának, én pedig egy másik valóságban találom magam.
Mindenesetre, nem félek saját halálomtól, érthetőbben az elmúlástól nem , de a halálom okozta fájdalmaktól igen. Félek, hogy korán hagyom el e világot és nem tudom felnevelni a gyerekeimet, megtöröm az egészséges felnőtté válást a veszteség okozta fájdalommal.
Igen, vannak problémáim a bizalommal kapcsolatban, nem tudom elhinni, hogy egy anya pótólható, csak ne ez legyen a legnagyobb leckém a sorsomtól, ezt köszönöm nem kérem!!
Apukám 48 évesen halt meg, mindig azt mondta, , " csalánba nem üt a ménkű" , pedig dehogynem. Egy németországi klinikán haldoklott, azt még megvárta, hogy mi hárman a gyerekei megérkezzünk, aztán pár nap múlva elengedte a földi létet. Mi mind a hárman ott voltunk Vele ebben a pillanatban, fogtuk a kezét és bíztattuk, ne féljen vele vagyunk, és mindig velünk marad, bocsánatot kértünk ha bánatot okoztunk, és mi is megbocsátottunk gyengeségeiért, nagyon-nagyon fájt.
Elengedni őt, úgy, hogy tudjuk, többé itt már nem találkozunk Vele, nem kérhetünk Tőle bocsánatot, nem kérhetünk Tőle számon semmit, egyszerűen nincs többé kapcsolat, ez a legnehezebb a gyászban.
Kértem, jelezze, ha jó helyen van. Német feleségével tartottunk hazafelé, miután minden formaságot elintéztünk, és amikor leparkoltunk a házunk elé, az összes lámpa ami van az autóban egyszerre gyulladt fel, és hiába próbálta Ági lekapcsolni őket nem tudta, csak úgy, hogy az aksival babrált valamit. Lehet, hogy műszakiban jártas emberek, most pontról pontra el tudnák mondani, mi is történt valójában, de nem vagyok kíváncsi rá. Mert soha semmi nem véletlen, Apu üzent nekem, és ez számít.
Bocsásd meg, az évek óta tartó zúgolódásaimat, lassan megértem Te ennyit tudtál adni és az én dolgom az, hogy megtanuljak ennyinek örülni. Sokszor az a gyanúm, hogy megint itt vagy, Vilmosban látom mimikádat, tekintetedet, mozdulataidat, és gyakran ahogy mélyen rám néz, az Te vagy!!
2009. január 17., szombat
Zagyvalom
Nem is tudom, visszaolvasva az eddigi termést, kívánni valót hagy maga után a stílus is és a helyesírás is.
Szerintem a helyesírás vagy van vagy nincs. A gyerek vagy képes simán magába szívni, vagy nem. Én az utóbbi körhöz tartozom. Középiskolás koromban év végén meghúztak nyelvtanból. Szerintem erre még nem volt példa, hogy helyesírásból pótvizsgázzon valaki. Szerencsémre, anyám meg tudta szerezni azt a munka füzetet, amiből, mint utólag kiderült a pótvizsga tételt is húztam. Így nem ismételtem évet, a helyesírásom azonban nem javult azóta sem, pedig dicséretemre legyen mondva rengeteg klasszikust elolvastam.
Kórházi élményeink, úgy alakultak, hogy végül én mentem be. Nem volt se szoba csere, se 20 percenkénti vizit. A nővér rádobott egy lepedőt a fiam melletti ágyacskára, majd fülembe súgta, hogy anyuka ez nem szabályos, mert ezt nem lehetne,ezt most így tudjuk megoldani, és elment. Húsz perc múlva visszajött lámpát oltani és kikapcsolni a TV-t, reggelig nem is láttuk.
A nővérke fáradozásait megpróbáltuk egy doboz fincsi bonbonnal meghálálni.
Vilmo allergiás parlagfűre, fűfélékre, az őszi virágokra, megpróbálok homeopátiás úton elindulni.
A kocsink persze a kórház és a házunk között épp fél úton robbant le, Apa a taxit rossz címre kérte, de most már itthon vagyok és elmúlt az a furcsa diszkomfort érzésem is, amit előző alkalommal is éreztem.
Szerintem a helyesírás vagy van vagy nincs. A gyerek vagy képes simán magába szívni, vagy nem. Én az utóbbi körhöz tartozom. Középiskolás koromban év végén meghúztak nyelvtanból. Szerintem erre még nem volt példa, hogy helyesírásból pótvizsgázzon valaki. Szerencsémre, anyám meg tudta szerezni azt a munka füzetet, amiből, mint utólag kiderült a pótvizsga tételt is húztam. Így nem ismételtem évet, a helyesírásom azonban nem javult azóta sem, pedig dicséretemre legyen mondva rengeteg klasszikust elolvastam.
Kórházi élményeink, úgy alakultak, hogy végül én mentem be. Nem volt se szoba csere, se 20 percenkénti vizit. A nővér rádobott egy lepedőt a fiam melletti ágyacskára, majd fülembe súgta, hogy anyuka ez nem szabályos, mert ezt nem lehetne,ezt most így tudjuk megoldani, és elment. Húsz perc múlva visszajött lámpát oltani és kikapcsolni a TV-t, reggelig nem is láttuk.
A nővérke fáradozásait megpróbáltuk egy doboz fincsi bonbonnal meghálálni.
Vilmo allergiás parlagfűre, fűfélékre, az őszi virágokra, megpróbálok homeopátiás úton elindulni.
A kocsink persze a kórház és a házunk között épp fél úton robbant le, Apa a taxit rossz címre kérte, de most már itthon vagyok és elmúlt az a furcsa diszkomfort érzésem is, amit előző alkalommal is éreztem.
2009. január 15., csütörtök
Apa kórházból ki, Anya kórházba be
Hát ez aztán nagyszerű, Apa telefonált, hogy nem maradhat éjszakára, mert férfi lévén a nővérrel kettesben valamiféle potenciális férfi állattá vedli magát és nem tudom én mit tesz, de tesz az biztos, mert még a folyosón sem ülhet, el kell hagynia az osztályt.
O.K., de akkor Vilkóval együtt.
Nem azt sem lehet, mert állítólag a nővér 20 percenként fogja szemügyre venni a most kapott gyógyszer hatékonyságát. ( zárójelben kérdezem én, milyen lógyógyszer az, amit 20 percenként kell ellenőrizni, kell ez az én gyerekemnek, ebben nem vagyok biztos).
Anyaállat ilyen helyzetekben bújik elő barlangjából, és köti az ebet a karóhoz. Ha Apa nem maradhat és Vili nem jöhet, akkor Anya megy. Apa már szerintem a 20. stresszoldó bagóra gyújt rá ( mennyire gyűlölöm ezt), mert Anya csak okvetlenkedik és okvetlenkedik, miért nem bír ki az a francos 5,5 éves vén cula 1 éjszakát a szülei biztonsága nélkül? - gondolja magában.
Hát, csak, mert, igy Anya MIATT ( bünti hangsúly), át kellett szervezni a fél osztályt ( hogy is, ő hárman vannak bent, annak a fele másfél gyerek), így Vilmos külön szobát kap ahol Anya is bent maradhat. Nem tudom, de nem 2009-et írunk, lelketlen, bürokratikus egészségügy, FÚJJ!
Apának lesz pocsék, no meg Flórka babának, mert ő csak Anya nagy hájas hasán szeret elaludni, jó néha Apa horpadt mellkasán is sikerült, így biztos minden rendben lesz.
Amúgy meg mindjárt itt a holnapután!!
Vidám délutánt kis pajtások!!
O.K., de akkor Vilkóval együtt.
Nem azt sem lehet, mert állítólag a nővér 20 percenként fogja szemügyre venni a most kapott gyógyszer hatékonyságát. ( zárójelben kérdezem én, milyen lógyógyszer az, amit 20 percenként kell ellenőrizni, kell ez az én gyerekemnek, ebben nem vagyok biztos).
Anyaállat ilyen helyzetekben bújik elő barlangjából, és köti az ebet a karóhoz. Ha Apa nem maradhat és Vili nem jöhet, akkor Anya megy. Apa már szerintem a 20. stresszoldó bagóra gyújt rá ( mennyire gyűlölöm ezt), mert Anya csak okvetlenkedik és okvetlenkedik, miért nem bír ki az a francos 5,5 éves vén cula 1 éjszakát a szülei biztonsága nélkül? - gondolja magában.
Hát, csak, mert, igy Anya MIATT ( bünti hangsúly), át kellett szervezni a fél osztályt ( hogy is, ő hárman vannak bent, annak a fele másfél gyerek), így Vilmos külön szobát kap ahol Anya is bent maradhat. Nem tudom, de nem 2009-et írunk, lelketlen, bürokratikus egészségügy, FÚJJ!
Apának lesz pocsék, no meg Flórka babának, mert ő csak Anya nagy hájas hasán szeret elaludni, jó néha Apa horpadt mellkasán is sikerült, így biztos minden rendben lesz.
Amúgy meg mindjárt itt a holnapután!!
Vidám délutánt kis pajtások!!
Mutyi alszik - Vilkó kórházban
Kicsi babalányom szundít, Vilmóca pedig bevonult Apával a kórházba allergia kivizsgálásra. Kicsi - kicsi fiam az egészet izgalmas bulinak fogja fel. Lehet, hogy most is én parázom túl ezt az egészet? Szerencsére nem olyan betegség okán van erre szükség, ami halálra rémítene "csupán" a civilizációs allergiáról van szó, és nem is több napról, max 1 éjszakáról, azt is Apával együtt. Hát melyik kisfiú nem örül ennek?
Flórkával majd egy hétig feküdtünk kórházban, 3 hetes volt, amikor a védőnővel együtt úgy láttuk nem múlik az újszülöttkori sárgaság, e mellett azokban a napokban nem is volt hajlandó megfelelő mennyiséget szopizni, csökkent a súlya. Rohantam a körzetihez, aki azon nyomban (pénteki nap) beutalt bennünket a Gyermek Kórházba. Na, ekkor alakult ki a KÓRHÁZ ISZONYOM. A babás-mamás szoba elfoglalása után már vitték is vérvételre. Én a halálra rémült anyuka osontam utánuk, de az orromra csukták az ajtót, mondván az anyukák ezt igen nehezen viselik. Kint álltam és potyogtak a könnyeim, hallottam ahogy kétségbeesve sír. Alig bújt ki a tojásból és már is ilyen szörnyű valósággal szembesül. Nem tudom mennyi idő telet el mire magamhoz vehettem. Elénekeltem, amit már születése előtt sokszor hallott és lassan megnyugodott. Kis csöpke lányom fejét összeszurkálták. Ápolónő voltam valaha (ez a középfokú végzettségem) többször láthattam, amint az" épphogyorvosok" a gyerekeken, csecsemőkön, idős embereken próbálják pótolni gyakorlati képzésük hiányait, képesek 5x megszúrni a beteget, majd a nővérkét megkérni, hogy végül vegye le ő a vért. Én ezt hatalmas problémának látom még ma is, mi először nagyon profi gumibabákon tanultunk, s csak aztán nyúlhattunk beteghez.
A kórházi tartózkodás alatt óránként szoptattam, mert naponta mérték lendül-e a súlya, ez egész jól ment, hízni kezdett, a sárgaság is kezdett felszívódni. A tesztek eredményei is jók lettek, nem találták okát a lassú felszívódásnak.
Bentlétünk alatt hoztak egy kisbabát, akiről lemondtak a szülei ( a nővérből semmilyen finom praktikával nem tudtam kiszedni semmit), születése óta kórházban kezelik. Ki volt kötve mindkét keze és folyamatosan sírt ÉS SENKI NEM VETTE FEL, tudom, hogy ez hasonló a csecsemőotthonos ápolók helyzetéhez, de akkor is többször megszakadt a szívem. Volt olyan anyuka aki kénytelen volt otthagyni a 1 év körüli babáját, mert otthon újszülőttje várta és APÁK NEM ALHATNAK bent ( nem értem miért, hiszen a szobák két ágyasak). Sohasem felejtem el a csöpp kislány egész éjszaka sírt, amikor már nem volt ereje, akkor szipogott és nyöszörgött, kezei kikötve és EGY ROHADT NŐVÉR SEM DUGTA BE A FEJÉT ÉS NYUGTATTA MEG. Nem, a nővérek pasziánszoztak a számítógépen egész éjjel. Az osztály sem volt túl terhelve velünk együtt még három kis beteg feküdt bent.
Nagyon vágytam már haza, végre a főorvos kiadta az úti passzust, de még előtte vért vesznek- majdnem elájultam - , most azonban nem tágítottam, és bementem a babával. Amikor erre gondolok, agresszív érzületek tolulnak az agyamba. A béna doktornéni, vagy 8x bökte meg a lányomat, az egész testén próbált vérhez jutni, de oly annyira béna volt, hogy a síráson kívül mást nem ért el. Ahogy vissza emlékszem tehetetlen dühömben toporogtam, többször megpördültem saját tengelyem körül, mint egy extázisban lévő stresszt oldó bennszülött. Amikor már majdnem felszólítottam, hogy akkor saját felelősségemre..., belépett a drága Főorvos Úr és látva a bénázást, megállította az abuzáló dokinőt. - Doktornő, láthatóan a baba sárgasága elmúlt, súlya gyarapodott nem szükséges vért venni, engedjük őket haza. Nagyon boldog voltam.
A gyermek egészségügyi intézmények ezen okok miatt rémítenek halálra.
Apa, az imént telefonált, hogy nem alhat bent Vilmossal, mert csak anyukák alhatnak bent.
Igaz, hogy telefonon többször leegyeztettük, hogy apa marad, mert Flóra nélkülem nincs el két napot, de ez az osztályos nővért nem hatotta meg. Jó, akkor a gyerek sem marad, akkor saját felelősség, amúgy sem szól ez másról, mint a kórházi bevételek növeléséről, mert ezt ambulanter simán el lehet végezni. Hát ennyi.
Flórkával majd egy hétig feküdtünk kórházban, 3 hetes volt, amikor a védőnővel együtt úgy láttuk nem múlik az újszülöttkori sárgaság, e mellett azokban a napokban nem is volt hajlandó megfelelő mennyiséget szopizni, csökkent a súlya. Rohantam a körzetihez, aki azon nyomban (pénteki nap) beutalt bennünket a Gyermek Kórházba. Na, ekkor alakult ki a KÓRHÁZ ISZONYOM. A babás-mamás szoba elfoglalása után már vitték is vérvételre. Én a halálra rémült anyuka osontam utánuk, de az orromra csukták az ajtót, mondván az anyukák ezt igen nehezen viselik. Kint álltam és potyogtak a könnyeim, hallottam ahogy kétségbeesve sír. Alig bújt ki a tojásból és már is ilyen szörnyű valósággal szembesül. Nem tudom mennyi idő telet el mire magamhoz vehettem. Elénekeltem, amit már születése előtt sokszor hallott és lassan megnyugodott. Kis csöpke lányom fejét összeszurkálták. Ápolónő voltam valaha (ez a középfokú végzettségem) többször láthattam, amint az" épphogyorvosok" a gyerekeken, csecsemőkön, idős embereken próbálják pótolni gyakorlati képzésük hiányait, képesek 5x megszúrni a beteget, majd a nővérkét megkérni, hogy végül vegye le ő a vért. Én ezt hatalmas problémának látom még ma is, mi először nagyon profi gumibabákon tanultunk, s csak aztán nyúlhattunk beteghez.
A kórházi tartózkodás alatt óránként szoptattam, mert naponta mérték lendül-e a súlya, ez egész jól ment, hízni kezdett, a sárgaság is kezdett felszívódni. A tesztek eredményei is jók lettek, nem találták okát a lassú felszívódásnak.
Bentlétünk alatt hoztak egy kisbabát, akiről lemondtak a szülei ( a nővérből semmilyen finom praktikával nem tudtam kiszedni semmit), születése óta kórházban kezelik. Ki volt kötve mindkét keze és folyamatosan sírt ÉS SENKI NEM VETTE FEL, tudom, hogy ez hasonló a csecsemőotthonos ápolók helyzetéhez, de akkor is többször megszakadt a szívem. Volt olyan anyuka aki kénytelen volt otthagyni a 1 év körüli babáját, mert otthon újszülőttje várta és APÁK NEM ALHATNAK bent ( nem értem miért, hiszen a szobák két ágyasak). Sohasem felejtem el a csöpp kislány egész éjszaka sírt, amikor már nem volt ereje, akkor szipogott és nyöszörgött, kezei kikötve és EGY ROHADT NŐVÉR SEM DUGTA BE A FEJÉT ÉS NYUGTATTA MEG. Nem, a nővérek pasziánszoztak a számítógépen egész éjjel. Az osztály sem volt túl terhelve velünk együtt még három kis beteg feküdt bent.
Nagyon vágytam már haza, végre a főorvos kiadta az úti passzust, de még előtte vért vesznek- majdnem elájultam - , most azonban nem tágítottam, és bementem a babával. Amikor erre gondolok, agresszív érzületek tolulnak az agyamba. A béna doktornéni, vagy 8x bökte meg a lányomat, az egész testén próbált vérhez jutni, de oly annyira béna volt, hogy a síráson kívül mást nem ért el. Ahogy vissza emlékszem tehetetlen dühömben toporogtam, többször megpördültem saját tengelyem körül, mint egy extázisban lévő stresszt oldó bennszülött. Amikor már majdnem felszólítottam, hogy akkor saját felelősségemre..., belépett a drága Főorvos Úr és látva a bénázást, megállította az abuzáló dokinőt. - Doktornő, láthatóan a baba sárgasága elmúlt, súlya gyarapodott nem szükséges vért venni, engedjük őket haza. Nagyon boldog voltam.
A gyermek egészségügyi intézmények ezen okok miatt rémítenek halálra.
Apa, az imént telefonált, hogy nem alhat bent Vilmossal, mert csak anyukák alhatnak bent.
Igaz, hogy telefonon többször leegyeztettük, hogy apa marad, mert Flóra nélkülem nincs el két napot, de ez az osztályos nővért nem hatotta meg. Jó, akkor a gyerek sem marad, akkor saját felelősség, amúgy sem szól ez másról, mint a kórházi bevételek növeléséről, mert ezt ambulanter simán el lehet végezni. Hát ennyi.
2009. január 14., szerda
Csigaház - Háztető - Sáska
Tegnap kifejtettem, mit jelent a csigaház, de nem szóltam a háztető feelingről (ezt így írják?), szerelmes vagyok a cseréptetős háztetőkbe. Pécsen gyönyörű, ahogy egymás fölött nyújtózkodnak az ég felé. Különösen szépek esőben, mindegyik egyedi, nincs két egyforma. Nem tudom miért, de a csigaház is és a háztető is a békét, meleget, biztonságot szimbolizálja számomra. Volt egy kedves barátom (DRÁGA LEVENTE), aki fényképezte a tetőket és megajándékozott velük, ha egyszer lesz olyan "gépparkunk", akkor felteszem ide őket.
A sáska feeling.
Középiskolás koromban minden nyáron 10 napig Bólyban dolgoztunk, mit mondjak szörnyű volt. Érettségi után még több évig voltak zavaros, félelemmel teli álmaim a giga kukoricamezőkkel kapcsolatban. No, de ne vágtázzunk ilyen tempóban az emlékek mezején.
A sáska, olyan állat, amelyik megbújik a kukorica közepében (címernél), és sunyi módon vár az ártatlan címerező kislányokra, vagy kisfiukra, akik kamaszbátorsággal belenyúlnak és próbálják kitépni a virágot. Ekkor a sáska ronda vigyorral a képén halálra rémiszti őket.
Tudjátok milyen közelről, igazán szemtől szembe egy ilyen dög, éppen, mint egy halálfej. Nem elég, hogy megtaláltam ezeket a ragadozókat, és az összes címer hátrahagyásával rohantam némán sikítva vagy 2 km-t (persze ekkor meg attól rettegtem, hogy hiába szólongatom a többieket senki nem válaszol, hisz jócskán hátramaradtak), esténként előkerültek a rettegett sáskasztorik. Pl: - és mesélte a ( már nem emlékszem ki), hogy a házuk közelében halk sírásra figyeltek föl, kimentek megnézni és mit láttak egy sáska rágicsálta egy kicsi gyerek egér farkát. Jó, mi, több sem kellett a még épp gyermeki lelkemnek.
Az évek során a sáska szimbólum hatalmasra nőtte ki magát. Ő halál, a pusztítás, a gonosz, a romlottság, az alattomosság, a hiteltelenség, egy szóval minden ami számomra ROSSZ.
Azért befejezésképpen el kell mondanom, hogy ez az undor mára már csendesült, igy lassan 40 évesen már belátom, hogy csak egy állat, ami elpusztít és amit elpusztítanak, csak egy része az egésznek. Halkan megsúgom, hogy ha mégis felbukkan pl: járdán, vagy fűben, fában stb, erősen megdobban a szívem.
A sáska feeling.
Középiskolás koromban minden nyáron 10 napig Bólyban dolgoztunk, mit mondjak szörnyű volt. Érettségi után még több évig voltak zavaros, félelemmel teli álmaim a giga kukoricamezőkkel kapcsolatban. No, de ne vágtázzunk ilyen tempóban az emlékek mezején.
A sáska, olyan állat, amelyik megbújik a kukorica közepében (címernél), és sunyi módon vár az ártatlan címerező kislányokra, vagy kisfiukra, akik kamaszbátorsággal belenyúlnak és próbálják kitépni a virágot. Ekkor a sáska ronda vigyorral a képén halálra rémiszti őket.
Tudjátok milyen közelről, igazán szemtől szembe egy ilyen dög, éppen, mint egy halálfej. Nem elég, hogy megtaláltam ezeket a ragadozókat, és az összes címer hátrahagyásával rohantam némán sikítva vagy 2 km-t (persze ekkor meg attól rettegtem, hogy hiába szólongatom a többieket senki nem válaszol, hisz jócskán hátramaradtak), esténként előkerültek a rettegett sáskasztorik. Pl: - és mesélte a ( már nem emlékszem ki), hogy a házuk közelében halk sírásra figyeltek föl, kimentek megnézni és mit láttak egy sáska rágicsálta egy kicsi gyerek egér farkát. Jó, mi, több sem kellett a még épp gyermeki lelkemnek.
Az évek során a sáska szimbólum hatalmasra nőtte ki magát. Ő halál, a pusztítás, a gonosz, a romlottság, az alattomosság, a hiteltelenség, egy szóval minden ami számomra ROSSZ.
Azért befejezésképpen el kell mondanom, hogy ez az undor mára már csendesült, igy lassan 40 évesen már belátom, hogy csak egy állat, ami elpusztít és amit elpusztítanak, csak egy része az egésznek. Halkan megsúgom, hogy ha mégis felbukkan pl: járdán, vagy fűben, fában stb, erősen megdobban a szívem.
2009. január 13., kedd
Csigaház
19 éves korom körül ragadt rám ez a becenév, nagyon, szerettem és szeretem ma is. Akkoriban egy mezei csigaház lógott a nyakamban bőrszíjon. Az ismerősi körben mindenki így hívott, később ez bővült a biga-csiga, csiguci becenévvel, főként az akkori fiúm hívott így. (szia Icsó)
A csiga háza szimbolizálja az otthon melegét, a biztonságot, a mobilitást. Mostanság döbbentem rá, a csigaház egy spirál, gyakorlatilag a világmindenség kicsiben.
A fiam Waldorf oviba jár, így mi is részt vettünk a spiráljáráson, megható volt. Az óvó néni minden szülőnek ajándékozott egy rá vonatkozó idézetet. Nem tudom, ez kissé furi volt. Haza felé próbáltuk felidézni őket, de nem igazán sikerült egyikünknek sem jövőre, jobban összpontosítok.
A lényeg a CSIGAHÁZ VARÁZS igazi felnőtt mese, ami beburkol és melegen tart. Rosszabb napokon újra "belefészkelhetem" magam és az egyik lában kidugásával még akár ringatózhatok is. Szóval fincsi, még ha csak gondolatban is.
Hétköznapokon már nincs jelen a csigaház nevem. Ragaszkodom a csigához, ezért a babuscsiga freemail cím, no meg azért, mert az imádott nagyapám hívott babusnak.
Hát igy vagyok én a csigaházakkal, a gyerekem is tudja már, csigaházat nem taposunk össze.
A csiga háza szimbolizálja az otthon melegét, a biztonságot, a mobilitást. Mostanság döbbentem rá, a csigaház egy spirál, gyakorlatilag a világmindenség kicsiben.
A fiam Waldorf oviba jár, így mi is részt vettünk a spiráljáráson, megható volt. Az óvó néni minden szülőnek ajándékozott egy rá vonatkozó idézetet. Nem tudom, ez kissé furi volt. Haza felé próbáltuk felidézni őket, de nem igazán sikerült egyikünknek sem jövőre, jobban összpontosítok.
A lényeg a CSIGAHÁZ VARÁZS igazi felnőtt mese, ami beburkol és melegen tart. Rosszabb napokon újra "belefészkelhetem" magam és az egyik lában kidugásával még akár ringatózhatok is. Szóval fincsi, még ha csak gondolatban is.
Hétköznapokon már nincs jelen a csigaház nevem. Ragaszkodom a csigához, ezért a babuscsiga freemail cím, no meg azért, mert az imádott nagyapám hívott babusnak.
Hát igy vagyok én a csigaházakkal, a gyerekem is tudja már, csigaházat nem taposunk össze.
2009. január 12., hétfő
2009. január 11., vasárnap
Vilko a provokátor
Nem tudom más, hogyan kezeli a már-már kamasz szindrómákat produkáló 5,5 éves gyerekét, én mindenesetre nem jól!!
Ez bizony súlyos lelkifurdalást okoz nap mint nap. Valahogy nem találjuk az összhangot.
Bizonyosan benne van a dologban Flórka az 1 éves kishug is, illetve a mi fáradtságunk. Gyakran gondolok Az órák című könyvre-filmre, bennem is felsejlenek olyan érzések, amik Laura Braun-t kínozták. Kilépni és eltűnni egy kényelmes helyre, ahol annyit olvashatok, vagy csak úgy lehetek minden kötelezettség és felelősség nélkül, ameddig csak jól esik. Ezeket a gondolatokat biztosan meg kellene gyónnóm!!
Tudom, hogy többet kellene beülni a gyerekszobába és többet játszani velük, de a főzés, takarítgatás, kutya, mellékállás teljesen kiszívnak. Ez egy ördögi kör, ha nem dolgozom, nem tudunk kijönni a pénzből, ha dolgozom nem vagyok otthon, vagy a számítógépnél ülök és rögzítek. Sehogy sem jó ez igy. Megpróbálok nem görcsölve, és nem passzívan sodródni, finoman az árral, engedek a sorsnak és meglátjuk. Mindenesetre kértem már a "felettem állókat", hogy segítsenek jobb anyává érnem, hát majd meglátjuk.
Ez bizony súlyos lelkifurdalást okoz nap mint nap. Valahogy nem találjuk az összhangot.
Bizonyosan benne van a dologban Flórka az 1 éves kishug is, illetve a mi fáradtságunk. Gyakran gondolok Az órák című könyvre-filmre, bennem is felsejlenek olyan érzések, amik Laura Braun-t kínozták. Kilépni és eltűnni egy kényelmes helyre, ahol annyit olvashatok, vagy csak úgy lehetek minden kötelezettség és felelősség nélkül, ameddig csak jól esik. Ezeket a gondolatokat biztosan meg kellene gyónnóm!!
Tudom, hogy többet kellene beülni a gyerekszobába és többet játszani velük, de a főzés, takarítgatás, kutya, mellékállás teljesen kiszívnak. Ez egy ördögi kör, ha nem dolgozom, nem tudunk kijönni a pénzből, ha dolgozom nem vagyok otthon, vagy a számítógépnél ülök és rögzítek. Sehogy sem jó ez igy. Megpróbálok nem görcsölve, és nem passzívan sodródni, finoman az árral, engedek a sorsnak és meglátjuk. Mindenesetre kértem már a "felettem állókat", hogy segítsenek jobb anyává érnem, hát majd meglátjuk.
2009. január 10., szombat
Hát, megtörtént, már régebb óta számítottam valami ilyesmire, de tegnap ért meg a dolog.
Vilmos és Flóra együtt fürdenek, ilyenkor V. beleterül a kádba, F. pedig ahol helye marad ott matat.
Az én kicsi fiam szereti a meztelenséget, bárhol pucérra vetkőzik, nincs ezzel problémája.
Tegnap este azonban fennakadtak a szemei, amikor az én "csecsemő" kislányom két apró ujjával megcsippentette és húzni kezdete a fütykösét. Mi ( komoly, érett felnőttek) röhögtünk a bajszunk alatt, mint a fakutyák, miközben V. oktatta F.-et, hogy miért nem szabad ilyet csinálni.
Vilmos és Flóra együtt fürdenek, ilyenkor V. beleterül a kádba, F. pedig ahol helye marad ott matat.
Az én kicsi fiam szereti a meztelenséget, bárhol pucérra vetkőzik, nincs ezzel problémája.
Tegnap este azonban fennakadtak a szemei, amikor az én "csecsemő" kislányom két apró ujjával megcsippentette és húzni kezdete a fütykösét. Mi ( komoly, érett felnőttek) röhögtünk a bajszunk alatt, mint a fakutyák, miközben V. oktatta F.-et, hogy miért nem szabad ilyet csinálni.
2009. január 7., szerda
Sehogy sem akaródzik elkezdeni a blog írást, lehet, hogy nem 1 éves gyerek mellett kellene elkezdenem. Este, amikor van időm erőm nincs.
Szeretném, a célom saját gatyába rázásom lenne, végre újra rátaláljak elveszett utamra, azt gondoltam ebben tudna segíteni ez a fajta nyílt elmélkedés, néha reagálnátok, az is előrevinne.
No, jó, hallom, ANYAAA, ANYAAA - megyek,már.
Szeretném, a célom saját gatyába rázásom lenne, végre újra rátaláljak elveszett utamra, azt gondoltam ebben tudna segíteni ez a fajta nyílt elmélkedés, néha reagálnátok, az is előrevinne.
No, jó, hallom, ANYAAA, ANYAAA - megyek,már.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
