Életmérleg - Hogy mi az újság? Hát az, hogy rohadt nagy gazdasági kakában melegszünk...

Nem területem a politika, ami büdös, bonyolult, sunyi, félelmetes, hideg, és rideg. A pártélet, a pártvilág ugyan ez, bármit megadnak, csak a poszt, vagy még több megmaradjon.
Kis városunk az utóbbi néhány évben két polgármestert is elveszített. Mindkettőt személyesen ismertem.
Az első gyermekkoromból hagyott kellemes nyaralásos, röhögős élményeket, folyton bolondozott, szerettem.
Polgármestersége alatt, ez a rajongásom kissé alább hagyott. A közgyűléseken gyakran mókázott, képviselőtársain viccelődött, lazán kezelte a határokat. Hatalmának teljében érte a végzetes baleset, és minden megváltozott. A dolgok prioritása, a kapcsolatok, a családi szerepe, az élet íze.
Sajnálom, hogy nem adatott meg számára -vagy talán még is- a korrigálás esélye.

A másik városvezető néhány napja hunyt el, még csak 53 éves volt. Középiskolában irodalom tanárom volt, nagyon szerettem Az irodalom szabad értelmezésre tanított, órái alatt szárnyaltunk, kirepültünk az ablakon. A képzeletnek, gondolatoknak nem szabott határt semmi.
Később főnököm lett, biztonságban hittem magam mellette, teljes mértékben megbíztam benne. Ekkor már a politika volt élete egyik meghatározó vonala.
Németországba utaztunk a tesóimmal, apánkhoz mentünk, ki ekkor már nagyon beteg volt, ottlétünk 3. napján halt meg. Amikor 10 napos szabadságomról hazatérve dolgozni mentem, gyakorlatilag nem volt munkám. Még hitegettek pár napig, hogy néhányunkat, akik jól teljesítettek megtartják, de végül mind a hatuknak felmondtak, a mai napig nem tisztázott, hogy miért. Az országban hasonló -OFA- programban résztvevők közül nekünk volt a legjobb statisztikánk, nem a munkával voltak problémák. Van határozott verzió, arról,hogy mi történhetett, de azt jelen pillanatban nem írhatom le. Nem a mocskolódás a célom.

Egyszerűen csak sajnálom ezt a két nagyszerű embert, akiket közelebbről ismerhettem és szerethettem, sajnálom őket, mert a politikai kis-nagy csapat bekebelezte őket, életük nagyon korán ért véget.

Az egyik élet feladatom, az, hogy a halálos ágyamnál bele tudjak nézni bárki szemébe aki elém áll.
Hát van még mit rendeznem, énértem és magamért. Énértem, amikor felrovók, majd elsimítok. Magamért, amikor vezeklek, majd megbocsátást kérek.


A sz..ban dagonyáról, meg annyit, hogy itt ülök két gyerekkel egy közepesnek induló lakás hitellel, ami mára már szép kövérre dagadta magát, kb 60%-ot hízott.

Gyakorlatilag Apa fizetése egyenlő a lakáshitellel. O.K. én vállaltam, de amikor szorgalmazták, hogy bátran és szoc. pol és állami támogatás - lakáskassza projekt- stb. akkor nem volt szó arról, hogy ha jön valami katasztrófa, akkor a stabil csontig hámozható közepet csonkítjuk halálig.

O.K. én szültem még egyet, én barom - bocsi Flóra, Veled semmi gond, Anya imád - , vagyis itthon ülök a jó meleg fo...-ba, és azon gondolkodom melyik bölcsődébe protezsáltassam be 1 éves lányomat. Mert ugye bölcsire nincs szükség, verjük szét őket.
O.K. esetleg találok helyet, akkor idegen nénik fogják végigélvezni a megtanultjárni, egyedülevett, bilireült, elsőszavai projekteket. Jaj ne.

Az is igaz, hogy az 1 keresetből, mert ugye a GYED az nem az, a min. 40%-kal megemelt közszolgálati díjakat is ki kell fizetni, és az is igaz, hogy ebben nincs választási lehetőségem - gáz, víz, villany - tudom semmi sincs ingyen.

Igaz az is, hogy bennünket lehet alaposan megadóztatni, hiszen nincs módunk adót csalni - félre ne értse senki, nekem nincsenek morális problémáim a fekete munkával kapcsolatban, így, itt és most .

Igaz, hogy megpróbálom eladni a gyerekeim jövőbeni vagyonát - jelzálogolt családi házunkat -, mert ha nem most, akkor mikor, hisz borulnak majd a lak. hitelek és mindenki el akar adni. A béka segge alatt lesznek a lakás árak, a túlkínálatról nem is beszélve.

Igaz, hogy Apa munkahelye sem olyan stabil már, most csak 1 hétre álltak le, majd 3 hét meló, aztán majd meglátják. Mondjuk nem egészen értem mire várnak, mert egyenlőre jobb nem lesz, sőt. Tehát Apa most mondjon fel, amíg még van némi kereslet a munkaerőpiacon, vagy nehogy megtegye, hiszen az új munkahelyén leépítéskor pont a frisseket küldik el.

Vagy menjünk vissza Észak-Írországba, de ott ugyanaz a helyzet elsőként a későn jövő repülhet haza, nem mellékesként utáltam ott lenni.
O.K menjen vissza Apa, de amikor múltkor elment 3 hónapra, Vilmos gyakorlatilag 3 hónapon át gyászolt. Vagy együtt, vagy sehogy.

Szóval nagy a dilemma.

Ugyanakkor...

Érdekes, annyira nem is vagyok betojva, mint amennyire a helyzet megengedi. Próbálok a csendesen sodródók közé kerülni, no nem a mindegy minden nihilről beszélek, hanem az akarom és küzdök, ha beledöglök is feladásáról. Az értelmesen szemlélődve sodródásra gondolok. A megoldás, majd finoman oldalba bök, hogy most koncentrálj kisanyám, mert itt az idő. Csak nehogy ne vegyem észre.

Sakk-matt

Ferencet figyelve, nem azt, amit mond, hanem ahogyan azt teszi, elég furi érzeteim keletkeznek. Sokszor magam előtt látom, ahogy természetellenességében megmerevedve egyszer csak letörik valamelyik végtagja, először azt a kis virgonc ujját veszíti majd el, amivel olyan hevesen szokott meggyőzni, majd a többi következik. Olyan, mint az Óz bádogembere, fémszerűen feszes, egyszer biztos eltörik, talán éppen akkor amikor nagyot lazulva, huncutul támaszkodik faragott támlájára. Lehetséges, hogy tényleg Ő a válságból kivezető megváltó. Nem,egy ennyire összerakott, és minden reggel felpumpált élettelen bádogember ne mentsen meg, engem ne.

Olyan sűrű és levegőtlen, mosdatlan öregasszony szagú az egész brancs, fojtó és merev. No és ez a bebe, most én ütöm ki az egyik parasztodat. Ez Alice csodaországban, nem egy felnőtt világ. Kamaszkorú erzsébetvárosi és terézvárosi kisdobosok nevetnek az arcodba, ha számon kéred rajtuk az elmulasztott házifeladatot, vagy azt, követeled magyarázza már meg az az épp hogy ivarérett, miért jó hecc mások ablakait betörni, majd felelősség vállalása nélkül elszaladni.

Na és a másik csapat, akik fürge érzékenységgel reagálnak az ellenség minden légvételére, a kicsi pattantyú kapitány, gyorsan, hadarva akarja felszabadítani országunkat. Talán náluk szellősebb a lég, nem fullasztó a közeg, és talán már kisdobosok sincsenek, mert cserkésszé alakultak. Nem baj, sőt ott bizony kemény erkölcsi előírások vannak a mit szabad és mit nem kérdés körben.

Sajna amolyan felnézhető, tisztelhető, karizmatikus közember nem nagyon ficereg a palettán, pedig már nagyon ki vagyunk éhezve rá.

Az a bizonyos csajos este - ég a zsír

Innen üzenem csajok, hogy szuper volt az este, bár kissé megint túl okoskodtam a témát, de hát ismertek ez van!
Pusz a következő actionig!!


Ma elindult a futós projekt, bírtunk meg-megállásokkal futni 2,2 kört, ez úgy 2,2 km-t jelent. Szerintem mindegy mennyit futunk, a lényeg, hogy ne hagyjuk abba, így tehát szerdán folytatjuk.

Vilmos világa

Ma vízórát cseréltek nálunk, kisfiam ezt a műveletet alaposan szemrevételezte, majd amikor elmentek megjegyezte: - Apa, azért kellett vízórát cserélni, mert a csőben a víz " FOSOt" volt? Röhögés, - nem fiam, lejárt az ideje, és a víz nem fosot lehet, hanem poshadt. Újra röhögés.

Rátalált a Kishercegre, kb meséltem neki a sztorit, a végén megjegyezte.
- Ugye anya ez csak mese?
- Úgy gondolod?
- Igen, mert ilyen kicsi bolygón nem lehet élni, mert nem lehet elférni, mi nagy bolygón lakunk jól elfér mindenki.
- Lehet, hogy igazad van, de mi újság akkor pl. a manókkal, azok léteznek?
- Persze, csak még pont olyan gombára nem találtunk rá, aminek ajtaja, ablaka, és csigalépcsője van, például a törpéket is nehéz megtalálni, mert fűben, virágok között rejtőzködnek főleg akkor bujkálnak, ha arra járunk.

Imádom a szőke fejét és a nagy zseblámpa szemeit.

Egy teljesen hétköznapi hétvége

Kellemes történések:

- Flórka egyre kevesebbet siet mászva, inkább araszol járva
- Végleg likvidáltuk a Cartoon Network csatornát - erre hosszútávon büszke vagyok, rövidtávon szomorú, mert Vilkó egyáltalán nem örült ennek, sőt.
- Elméletben elkezdtem futni a sógórnőm sógórnőjével, szomszédok vagyunk. Sajna a szombatot ő mondta le a vasárnapot pedig én. Mindkettőnk alibije kifogástalan. Holnap gyakorlati részét is lebonyolítjuk, és IGEN nyára 20 kg-val leszek könnyebb!!!(csak fel ne adjam, csak fel ne adjam)!!!!
- Megkaptam életem első blogbeli megjegyzését, igen - igen örültem neki, köszi Hali!
- Új technikát találtam a gyerekem neveléséhez, pontosabban egy KOS gyerek szelídítésére a CSIKÁLÁST. Ő kéri én csinálom, de csak akkor hagyom abba, ha megígéri ezt, vagy azt. Néhányat, amikor felhívtam figyelmét ígéretére betartott. HURRÁ!!
- Vettünk egy príma kis nagyítót, amin be vannak építve lámpácskák. A fiam végre elhitte, hogy tele van a foga bacikkal, ha nem mossa meg, tegnap este belevilágítottam a szájába és egy tükör segítségével saját maga is meggyőződhetett fogain lévő sárga lepedék valóságáról. FIGYELEM 2x ment fogat mosni, egészen addig sikálta, amíg a nagyítón szemrevételezve tisztának ítélte meg. Nagyon meg vagyok elégedve.
- Barátnőimmel kiröffenünk egy gyermekmentes laza kis estére. Erre már nagy szükségem van, ilyenkor mindig elröffenek pikáns kis malacságok is, ez a legjobb az egészben.

Kellemetlen történések:

- Beputtyadt a kocsi, kész egyre inkább előjönnek korából adódó problémák, igaz a zöld kártya is lejárt már több, mint egy hónapja. Mire, (majd nyárra) meglesz a jogsim nem lesz autónk. Nem baj, legalább biciklivel tudok majd a közlekedési szabályoknak megfelelően közlekedni ( igaz, ahhoz gyakorolni kéne a bringázást).
- Nem vagyok terhes, igaz nem tervezzük, de most esélyes lett volna, nem értem miért van még mindig ez a furcsa nem teljes érzésem a gyerekszámot illetően, pedig nem élek álom házasságban ( mint egyes szerencsés Daniellák - Bakka és Pepe kalandjai - ), az idegeim állapotát sem tudom sajna egy fenségesen nyugodt tengerszemhez hasonlítani. Ráadásként pedig rég elmúltam már 30 éves. És még is...
- Meg kellet állapítanom, hogy gusztustalanul kövér vagyok, amikor édes kicsi fiam a fogait vizsgálgatta, behozta a mobil nagy tükröt és a hasamra tette, no ezt nem kellett volna, tényleg egy percre bent akadt a levegőm. Abszolút nem reális a testképem magamról, nem tudok továbblépni az 56 kg-s önmagamtól, pedig az 6 éve és két gyerekkel ezelőtt volt. Megoldás ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez. Tehát ha a testkép nem tud váltani, le kell fogyni hozzá, hogy megint reálisnak érezze magát. Megpróbálom a 90 napos rémséget.

Pocsék nap - és annak biztató befejezése

A mai nap különösen pocsék, egész nap veszekedtünk Apával, ő is hülye én is, így nem jutottunk semmire. Persze megint a pénz. Hagyjuk is!

Ami örvendetes a mai napban, hogy 13 hónapos Flóra Sára kicsi lányom elindult, megtette első önálló 4-5 lépését, majd a nagy ujjongásra való tekintettel folytatta a próbálkozást. Szemei csak úgy ragyogtak a büszkeségtől.

Konklúzió: a JIN és a JANG mindig itt van, csak észre kell vennünk.

A férfi, ha pelenkáz - Vilkó aranyköpése

Apa gyakran pelenkázza Flórkát. Alaposan kioktattam, mire kell figyelni kislány pelenkázáskor. Szigorúan előröl hátrafelé haladva, sohasem fordítva. Apa szorgalmasan gyakorolt, végül valóban beépült az intelem és kivétel nélkül minden alkalommal így is végzi el.
Az utóbbi időben gyakran tapasztaltam, hogy a gyereknek egész nap sz.. szaga van, ilyenkor levetkőztettem, kipelenkáztam és semmi. Ma értettem meg ennek okát. Apával beszélgettünk, közben apa pelust cserélt, ügyesen előröl hátrafelé "kanalazva" le a lepényt, majd alaposan bekente egy középső sávot leírva Flórát. Ezek után csomagolni kezdte VOLNA, ha anya nem szemfüles. Mint kiderült ő ált nem törli le a farpofákat csak ha ott látható a tartalom. Kértem szagoljon oda mély szippantással, egészen elzöldült a feje, azok a "láthatatlan" kakafoltok bizony kívánni valót hagytak maguk után.

Apa most újra tudja, mi a teendő pelenkázáskor.


Lánykám, majdnem annyit bír enni ,mint egy közepes étvágyú felnőtt, gyakorlatilag egész nap enne, ha nem szabnék ennek valamilyen határt. Reggel kezdi a MAMMMAMA - val és este szintén ezzel fejezi be a napot.
Ma délután burgonyás fánkedlit sütöttem, főképp fiacskám kedvéért, persze a kicsi is ezt falatozta. A második (stampedlis a méret) után rászóltam, hogy elég (nem sokkal előtte evett meg 2 egész banánt) és nevetve mondtam, hogy milyen duci már. Kisfiam ekkor tette megjegyzését. Ja, anya olyan kövér már, hogy a hasától nem látja a lábait.

Kétségbeestem - később pedig megvigasztalódtam

Nem lenne szabad visszaolvasni az írást, kétségbeejtően pocsék, és közönséges a kifejezésmód. Mit csináljak ennyim van, ugyanakkor, az írás végeztével szétolvad bennem a békés, tavaszillatú harmónia, tehát folytatom.
"Mesterem" Merci (továbbiakban csak MM) oldalait olvasgatva megnyugodtam. 2000-ben mikor indult még nem volt ilyen letisztult a stílusa, s lám miből lesz a cserebogár.
Amúgy tegnap elmaradt a gondolatokat generáló megnevezése, köszi MM.

Meghalok én is!

Ezek Polcz Alaine szavai, egyik könyvének címe ez, a végén kérdőjellel.

Kamasz korom óta nem félek a meghalástól, 15-16 éves lehettem, egyedül voltam otthon, saját szobámban feküdtem az ágyamon és bámultam a plafont, ábrándoztam.
Ekkor történt, kiléptem a testemből és a velem szemben lévő bal sarokban fent a plafon alatt lebegtem. Érdekes kétség sem fért hozzá, hogy nem az ágyon fekvő voltam Én, hanem a lebegő. Szavakkal nem írható le az érzés gyönyörűsége, amit átélhettem. A tökéletes szabadságot, és békét éltem meg.
A testembe való visszapréselődés szörnyűsége élesen él bennem, alig bírtam betuszkolni önön magam ebbe a szűk, kényelmetlen páncélba. Éveken át volt test idegen érzésem.

Őszintén mondom félek leírni ezt az élmény, mert nem vagyok jártas a különféle psziché- és elme kórtörténetekben, tartok attól, hogy az élmény prímán belepasszol egy jó kis elmebetegség tünetcsoportba. Ugyan akkor, amikor belefogtam a blog írásába, megígértem magamnak, hogy itt soha nem színezek, nem írok azért le dolgokat, hogy valakinél jó pontot szerezzek, illetve el sem hallgatok gondolatokat, mert megorrolnak rám, ez az ön gyógyításom.

Néhány éve elmeséltem ezt az akkori főnökömnek lévén nagy spiritiszta, képzett szakember a fent leírt területeken. Azt mondta, ilyen élményeket szoktak átélni a skizoid személyiségek, lehet, hogy egyszer befordulok és a bennem "lappangó" elmebaj utat tör magának, én pedig egy másik valóságban találom magam.

Mindenesetre, nem félek saját halálomtól, érthetőbben az elmúlástól nem , de a halálom okozta fájdalmaktól igen. Félek, hogy korán hagyom el e világot és nem tudom felnevelni a gyerekeimet, megtöröm az egészséges felnőtté válást a veszteség okozta fájdalommal.

Igen, vannak problémáim a bizalommal kapcsolatban, nem tudom elhinni, hogy egy anya pótólható, csak ne ez legyen a legnagyobb leckém a sorsomtól, ezt köszönöm nem kérem!!

Apukám 48 évesen halt meg, mindig azt mondta, , " csalánba nem üt a ménkű" , pedig dehogynem. Egy németországi klinikán haldoklott, azt még megvárta, hogy mi hárman a gyerekei megérkezzünk, aztán pár nap múlva elengedte a földi létet. Mi mind a hárman ott voltunk Vele ebben a pillanatban, fogtuk a kezét és bíztattuk, ne féljen vele vagyunk, és mindig velünk marad, bocsánatot kértünk ha bánatot okoztunk, és mi is megbocsátottunk gyengeségeiért, nagyon-nagyon fájt.
Elengedni őt, úgy, hogy tudjuk, többé itt már nem találkozunk Vele, nem kérhetünk Tőle bocsánatot, nem kérhetünk Tőle számon semmit, egyszerűen nincs többé kapcsolat, ez a legnehezebb a gyászban.
Kértem, jelezze, ha jó helyen van. Német feleségével tartottunk hazafelé, miután minden formaságot elintéztünk, és amikor leparkoltunk a házunk elé, az összes lámpa ami van az autóban egyszerre gyulladt fel, és hiába próbálta Ági lekapcsolni őket nem tudta, csak úgy, hogy az aksival babrált valamit. Lehet, hogy műszakiban jártas emberek, most pontról pontra el tudnák mondani, mi is történt valójában, de nem vagyok kíváncsi rá. Mert soha semmi nem véletlen, Apu üzent nekem, és ez számít.

Bocsásd meg, az évek óta tartó zúgolódásaimat, lassan megértem Te ennyit tudtál adni és az én dolgom az, hogy megtanuljak ennyinek örülni. Sokszor az a gyanúm, hogy megint itt vagy, Vilmosban látom mimikádat, tekintetedet, mozdulataidat, és gyakran ahogy mélyen rám néz, az Te vagy!!

Zagyvalom

Nem is tudom, visszaolvasva az eddigi termést, kívánni valót hagy maga után a stílus is és a helyesírás is.
Szerintem a helyesírás vagy van vagy nincs. A gyerek vagy képes simán magába szívni, vagy nem. Én az utóbbi körhöz tartozom. Középiskolás koromban év végén meghúztak nyelvtanból. Szerintem erre még nem volt példa, hogy helyesírásból pótvizsgázzon valaki. Szerencsémre, anyám meg tudta szerezni azt a munka füzetet, amiből, mint utólag kiderült a pótvizsga tételt is húztam. Így nem ismételtem évet, a helyesírásom azonban nem javult azóta sem, pedig dicséretemre legyen mondva rengeteg klasszikust elolvastam.


Kórházi élményeink, úgy alakultak, hogy végül én mentem be. Nem volt se szoba csere, se 20 percenkénti vizit. A nővér rádobott egy lepedőt a fiam melletti ágyacskára, majd fülembe súgta, hogy anyuka ez nem szabályos, mert ezt nem lehetne,ezt most így tudjuk megoldani, és elment. Húsz perc múlva visszajött lámpát oltani és kikapcsolni a TV-t, reggelig nem is láttuk.
A nővérke fáradozásait megpróbáltuk egy doboz fincsi bonbonnal meghálálni.

Vilmo allergiás parlagfűre, fűfélékre, az őszi virágokra, megpróbálok homeopátiás úton elindulni.

A kocsink persze a kórház és a házunk között épp fél úton robbant le, Apa a taxit rossz címre kérte, de most már itthon vagyok és elmúlt az a furcsa diszkomfort érzésem is, amit előző alkalommal is éreztem.

Apa kórházból ki, Anya kórházba be

Hát ez aztán nagyszerű, Apa telefonált, hogy nem maradhat éjszakára, mert férfi lévén a nővérrel kettesben valamiféle potenciális férfi állattá vedli magát és nem tudom én mit tesz, de tesz az biztos, mert még a folyosón sem ülhet, el kell hagynia az osztályt.
O.K., de akkor Vilkóval együtt.
Nem azt sem lehet, mert állítólag a nővér 20 percenként fogja szemügyre venni a most kapott gyógyszer hatékonyságát. ( zárójelben kérdezem én, milyen lógyógyszer az, amit 20 percenként kell ellenőrizni, kell ez az én gyerekemnek, ebben nem vagyok biztos).

Anyaállat ilyen helyzetekben bújik elő barlangjából, és köti az ebet a karóhoz. Ha Apa nem maradhat és Vili nem jöhet, akkor Anya megy. Apa már szerintem a 20. stresszoldó bagóra gyújt rá ( mennyire gyűlölöm ezt), mert Anya csak okvetlenkedik és okvetlenkedik, miért nem bír ki az a francos 5,5 éves vén cula 1 éjszakát a szülei biztonsága nélkül? - gondolja magában.

Hát, csak, mert, igy Anya MIATT ( bünti hangsúly), át kellett szervezni a fél osztályt ( hogy is, ő hárman vannak bent, annak a fele másfél gyerek), így Vilmos külön szobát kap ahol Anya is bent maradhat. Nem tudom, de nem 2009-et írunk, lelketlen, bürokratikus egészségügy, FÚJJ!

Apának lesz pocsék, no meg Flórka babának, mert ő csak Anya nagy hájas hasán szeret elaludni, jó néha Apa horpadt mellkasán is sikerült, így biztos minden rendben lesz.

Amúgy meg mindjárt itt a holnapután!!


Vidám délutánt kis pajtások!!

Mutyi alszik - Vilkó kórházban

Kicsi babalányom szundít, Vilmóca pedig bevonult Apával a kórházba allergia kivizsgálásra. Kicsi - kicsi fiam az egészet izgalmas bulinak fogja fel. Lehet, hogy most is én parázom túl ezt az egészet? Szerencsére nem olyan betegség okán van erre szükség, ami halálra rémítene "csupán" a civilizációs allergiáról van szó, és nem is több napról, max 1 éjszakáról, azt is Apával együtt. Hát melyik kisfiú nem örül ennek?

Flórkával majd egy hétig feküdtünk kórházban, 3 hetes volt, amikor a védőnővel együtt úgy láttuk nem múlik az újszülöttkori sárgaság, e mellett azokban a napokban nem is volt hajlandó megfelelő mennyiséget szopizni, csökkent a súlya. Rohantam a körzetihez, aki azon nyomban (pénteki nap) beutalt bennünket a Gyermek Kórházba. Na, ekkor alakult ki a KÓRHÁZ ISZONYOM. A babás-mamás szoba elfoglalása után már vitték is vérvételre. Én a halálra rémült anyuka osontam utánuk, de az orromra csukták az ajtót, mondván az anyukák ezt igen nehezen viselik. Kint álltam és potyogtak a könnyeim, hallottam ahogy kétségbeesve sír. Alig bújt ki a tojásból és már is ilyen szörnyű valósággal szembesül. Nem tudom mennyi idő telet el mire magamhoz vehettem. Elénekeltem, amit már születése előtt sokszor hallott és lassan megnyugodott. Kis csöpke lányom fejét összeszurkálták. Ápolónő voltam valaha (ez a középfokú végzettségem) többször láthattam, amint az" épphogyorvosok" a gyerekeken, csecsemőkön, idős embereken próbálják pótolni gyakorlati képzésük hiányait, képesek 5x megszúrni a beteget, majd a nővérkét megkérni, hogy végül vegye le ő a vért. Én ezt hatalmas problémának látom még ma is, mi először nagyon profi gumibabákon tanultunk, s csak aztán nyúlhattunk beteghez.
A kórházi tartózkodás alatt óránként szoptattam, mert naponta mérték lendül-e a súlya, ez egész jól ment, hízni kezdett, a sárgaság is kezdett felszívódni. A tesztek eredményei is jók lettek, nem találták okát a lassú felszívódásnak.
Bentlétünk alatt hoztak egy kisbabát, akiről lemondtak a szülei ( a nővérből semmilyen finom praktikával nem tudtam kiszedni semmit), születése óta kórházban kezelik. Ki volt kötve mindkét keze és folyamatosan sírt ÉS SENKI NEM VETTE FEL, tudom, hogy ez hasonló a csecsemőotthonos ápolók helyzetéhez, de akkor is többször megszakadt a szívem. Volt olyan anyuka aki kénytelen volt otthagyni a 1 év körüli babáját, mert otthon újszülőttje várta és APÁK NEM ALHATNAK bent ( nem értem miért, hiszen a szobák két ágyasak). Sohasem felejtem el a csöpp kislány egész éjszaka sírt, amikor már nem volt ereje, akkor szipogott és nyöszörgött, kezei kikötve és EGY ROHADT NŐVÉR SEM DUGTA BE A FEJÉT ÉS NYUGTATTA MEG. Nem, a nővérek pasziánszoztak a számítógépen egész éjjel. Az osztály sem volt túl terhelve velünk együtt még három kis beteg feküdt bent.

Nagyon vágytam már haza, végre a főorvos kiadta az úti passzust, de még előtte vért vesznek- majdnem elájultam - , most azonban nem tágítottam, és bementem a babával. Amikor erre gondolok, agresszív érzületek tolulnak az agyamba. A béna doktornéni, vagy 8x bökte meg a lányomat, az egész testén próbált vérhez jutni, de oly annyira béna volt, hogy a síráson kívül mást nem ért el. Ahogy vissza emlékszem tehetetlen dühömben toporogtam, többször megpördültem saját tengelyem körül, mint egy extázisban lévő stresszt oldó bennszülött. Amikor már majdnem felszólítottam, hogy akkor saját felelősségemre..., belépett a drága Főorvos Úr és látva a bénázást, megállította az abuzáló dokinőt. - Doktornő, láthatóan a baba sárgasága elmúlt, súlya gyarapodott nem szükséges vért venni, engedjük őket haza. Nagyon boldog voltam.

A gyermek egészségügyi intézmények ezen okok miatt rémítenek halálra.


Apa, az imént telefonált, hogy nem alhat bent Vilmossal, mert csak anyukák alhatnak bent.

Igaz, hogy telefonon többször leegyeztettük, hogy apa marad, mert Flóra nélkülem nincs el két napot, de ez az osztályos nővért nem hatotta meg. Jó, akkor a gyerek sem marad, akkor saját felelősség, amúgy sem szól ez másról, mint a kórházi bevételek növeléséről, mert ezt ambulanter simán el lehet végezni. Hát ennyi.

Csigaház - Háztető - Sáska

Tegnap kifejtettem, mit jelent a csigaház, de nem szóltam a háztető feelingről (ezt így írják?), szerelmes vagyok a cseréptetős háztetőkbe. Pécsen gyönyörű, ahogy egymás fölött nyújtózkodnak az ég felé. Különösen szépek esőben, mindegyik egyedi, nincs két egyforma. Nem tudom miért, de a csigaház is és a háztető is a békét, meleget, biztonságot szimbolizálja számomra. Volt egy kedves barátom (DRÁGA LEVENTE), aki fényképezte a tetőket és megajándékozott velük, ha egyszer lesz olyan "gépparkunk", akkor felteszem ide őket.

A sáska feeling.
Középiskolás koromban minden nyáron 10 napig Bólyban dolgoztunk, mit mondjak szörnyű volt. Érettségi után még több évig voltak zavaros, félelemmel teli álmaim a giga kukoricamezőkkel kapcsolatban. No, de ne vágtázzunk ilyen tempóban az emlékek mezején.
A sáska, olyan állat, amelyik megbújik a kukorica közepében (címernél), és sunyi módon vár az ártatlan címerező kislányokra, vagy kisfiukra, akik kamaszbátorsággal belenyúlnak és próbálják kitépni a virágot. Ekkor a sáska ronda vigyorral a képén halálra rémiszti őket.
Tudjátok milyen közelről, igazán szemtől szembe egy ilyen dög, éppen, mint egy halálfej. Nem elég, hogy megtaláltam ezeket a ragadozókat, és az összes címer hátrahagyásával rohantam némán sikítva vagy 2 km-t (persze ekkor meg attól rettegtem, hogy hiába szólongatom a többieket senki nem válaszol, hisz jócskán hátramaradtak), esténként előkerültek a rettegett sáskasztorik. Pl: - és mesélte a ( már nem emlékszem ki), hogy a házuk közelében halk sírásra figyeltek föl, kimentek megnézni és mit láttak egy sáska rágicsálta egy kicsi gyerek egér farkát. Jó, mi, több sem kellett a még épp gyermeki lelkemnek.
Az évek során a sáska szimbólum hatalmasra nőtte ki magát. Ő halál, a pusztítás, a gonosz, a romlottság, az alattomosság, a hiteltelenség, egy szóval minden ami számomra ROSSZ.

Azért befejezésképpen el kell mondanom, hogy ez az undor mára már csendesült, igy lassan 40 évesen már belátom, hogy csak egy állat, ami elpusztít és amit elpusztítanak, csak egy része az egésznek. Halkan megsúgom, hogy ha mégis felbukkan pl: járdán, vagy fűben, fában stb, erősen megdobban a szívem.

Csigaház

19 éves korom körül ragadt rám ez a becenév, nagyon, szerettem és szeretem ma is. Akkoriban egy mezei csigaház lógott a nyakamban bőrszíjon. Az ismerősi körben mindenki így hívott, később ez bővült a biga-csiga, csiguci becenévvel, főként az akkori fiúm hívott így. (szia Icsó)

A csiga háza szimbolizálja az otthon melegét, a biztonságot, a mobilitást. Mostanság döbbentem rá, a csigaház egy spirál, gyakorlatilag a világmindenség kicsiben.
A fiam Waldorf oviba jár, így mi is részt vettünk a spiráljáráson, megható volt. Az óvó néni minden szülőnek ajándékozott egy rá vonatkozó idézetet. Nem tudom, ez kissé furi volt. Haza felé próbáltuk felidézni őket, de nem igazán sikerült egyikünknek sem jövőre, jobban összpontosítok.

A lényeg a CSIGAHÁZ VARÁZS igazi felnőtt mese, ami beburkol és melegen tart. Rosszabb napokon újra "belefészkelhetem" magam és az egyik lában kidugásával még akár ringatózhatok is. Szóval fincsi, még ha csak gondolatban is.


Hétköznapokon már nincs jelen a csigaház nevem. Ragaszkodom a csigához, ezért a babuscsiga freemail cím, no meg azért, mert az imádott nagyapám hívott babusnak.

Hát igy vagyok én a csigaházakkal, a gyerekem is tudja már, csigaházat nem taposunk össze.

Vilmom

Apa a nap egy nagy MEATORIT??

Vilko a provokátor

Nem tudom más, hogyan kezeli a már-már kamasz szindrómákat produkáló 5,5 éves gyerekét, én mindenesetre nem jól!!
Ez bizony súlyos lelkifurdalást okoz nap mint nap. Valahogy nem találjuk az összhangot.
Bizonyosan benne van a dologban Flórka az 1 éves kishug is, illetve a mi fáradtságunk. Gyakran gondolok Az órák című könyvre-filmre, bennem is felsejlenek olyan érzések, amik Laura Braun-t kínozták. Kilépni és eltűnni egy kényelmes helyre, ahol annyit olvashatok, vagy csak úgy lehetek minden kötelezettség és felelősség nélkül, ameddig csak jól esik. Ezeket a gondolatokat biztosan meg kellene gyónnóm!!
Tudom, hogy többet kellene beülni a gyerekszobába és többet játszani velük, de a főzés, takarítgatás, kutya, mellékállás teljesen kiszívnak. Ez egy ördögi kör, ha nem dolgozom, nem tudunk kijönni a pénzből, ha dolgozom nem vagyok otthon, vagy a számítógépnél ülök és rögzítek. Sehogy sem jó ez igy. Megpróbálok nem görcsölve, és nem passzívan sodródni, finoman az árral, engedek a sorsnak és meglátjuk. Mindenesetre kértem már a "felettem állókat", hogy segítsenek jobb anyává érnem, hát majd meglátjuk.

két fontos dolgot felejtettem el 1. BOLDOG 30. SZÜLINAPOT BANDI ÖCSÉM!
2. BOLDOG 37. SZÜLINAPOT SÓGOR PAJTÁS!

Hát, megtörtént, már régebb óta számítottam valami ilyesmire, de tegnap ért meg a dolog.
Vilmos és Flóra együtt fürdenek, ilyenkor V. beleterül a kádba, F. pedig ahol helye marad ott matat.
Az én kicsi fiam szereti a meztelenséget, bárhol pucérra vetkőzik, nincs ezzel problémája.
Tegnap este azonban fennakadtak a szemei, amikor az én "csecsemő" kislányom két apró ujjával megcsippentette és húzni kezdete a fütykösét. Mi ( komoly, érett felnőttek) röhögtünk a bajszunk alatt, mint a fakutyák, miközben V. oktatta F.-et, hogy miért nem szabad ilyet csinálni.

Sehogy sem akaródzik elkezdeni a blog írást, lehet, hogy nem 1 éves gyerek mellett kellene elkezdenem. Este, amikor van időm erőm nincs.
Szeretném, a célom saját gatyába rázásom lenne, végre újra rátaláljak elveszett utamra, azt gondoltam ebben tudna segíteni ez a fajta nyílt elmélkedés, néha reagálnátok, az is előrevinne.

No, jó, hallom, ANYAAA, ANYAAA - megyek,már.