2009. augusztus 7., péntek

Munka és lekvár

Kissé megcsúszott az ígéret, most van itt a perc.

Nagyon sokat dolgozom, piac kutatok, laptoppal kérdőíveket töltök ismerősökkel és ismeretlenekkel. Gyakorlatilag mindennap min. 2-3 órát ezzel töltök, előtte még kettőt az kliensek felkutatásával foglalatoskodom. Miközben a két gyerekem synapsisaimon táncol. Mindkettő gyűlöli azt a két szót, hogy futás és kérdőív.

Én is gyűlölöm, de ez van, így nem kell Flórkát bölcsibe adnom, és nem kell visszamennem a 8 órás robotba.

Hétvégére igyekezni szoktam úgy rendezni a dolgaimat, hogy max csak néhány órát vegyen el a kérdezés, ilyenkor vagy a strandra, vagy a természetbe megyünk. Ki tudok kapcsolni teljesen, nem idegeít a vísitás, a "de anyúúú", a nem, mert... stb.

A lekvárfőzés is kikapcsol, imádom, ahogy gyülnek a kamra polcán a különféle színű nyalánkságok. Tegnap volt egy szabad órám, persze pont esett, de ez nem akadályozott meg bennünket ( vagyis a két gyereket meg engem) abban , hogy elmenjünk bodzabogyót szedni. Nekem bejön a bogyószörp, a lekvárt is szeretem.
Tervezem még rengeteg savanyú uborka eltételét, illetve paradicsompürét fogok még belevarázsolni valami egyszerű eljárással az üvegeimbe. Ősszel pedig megtámadom a som, és csipkebogyó bokrokat is.