2009. augusztus 24., hétfő

Cseh Tamás - Szabó Magda - Szepes Mária

Tudom, hogy fent zsugáznak és ŐK már tudják az itt hagyott összes titkot. Mégis halálukkal egyre konokabbul hallom a fejemben FELNŐNI, tessék végre FELNŐTTÉ válni. Azok az édes emlékek és tiszta, romlatlan sztorik a gyerek részeim, abból vittek magukkal egy darabkát. Az is lehet, hogy én pakoltam cumójukba, és ha újra érzem majd ŐKET a szomorúság felszakadásával, talán visszadobják.

Drága Cseh Tamás, hogy halhattál meg, hogy mertél így itt hagyni ilyen fiatalon. Mérges Szomorúság az indiánnevem Drága Cseh Tamás.
TE ott voltál, amikor izzadtan stoppoltunk Pécstől - Debrecenig, amikor albérletbe költöztem, amikor igazán szerelmes lettem és gitárral megénekeltünk. Amikor hülyeséget csináltam és amikor helyesen döntöttem. Amikor egyetemre mentem, drága elveszejtett barátaimnál, a házibulikon, a kulcsosházakban, szilveszterkor, a Balatonon, a Tátrában, Erdélyben mindenütt!

Most mi lesz???


Szabó Magda és Szepes Mária is fájt, Ők kitöltötték idejüket én legalábbis így éreztem, Te még maradhattál volna Drága Cseh Tamás!

Felnőttlétem első díja - Limonádé Díj














Első Blog díjamat Kedves Kacskaringós írások adományozta. Köszönöm szépen!
A továbbküldéshez még időre van szükségem.