Vilmos csibészségének mai hozama:

1. A xilofon ütővel gyakorlatilag felhasította a szájpadlását, ömlött a vér.
2. Ordított a gyerek, ordítottam én is. A vér még mindig ömlött.
3. Teljes pánik uralkodott el rajtam, az adrenalin elöntötte az agyamat, levert a víz. Eddig csak egyszer éreztem ezt, amikor elveszett egy megaáruházban, akkor úgy éreztem elvesztem, megnyílik a lábam alatt a talaj, hogy nem tudok mozogni, persze 3 percen belül meglett.
4. Hideg vízzel öblögetett ,és újra hideg vízzel öblögetett
5. Telefon a körzetinek, aki továbbküldött a sebészetre, Telefon Apának. Apa hazajött a munkából.
6. Bementünk a sebészetre.
7. 3 órától 1/2 6-ig nem hívtak be bennünket, mert nem volt időpontunk??? Természetesen a sürgősségiről beszélek.
8. 5 óra körül bátorkodtam szólni, hogy mi is itt vagyunk szerencsétlen sürgősségiek. Nagyon megsértődtek, felháborodtak. Na akkor a gőz felszaladt az agyamig és felléptem, mint igazság bajnoka. A visszarendelt betegek már elvileg gyógyultak, az újak pedig ellátást szeretnének, esetleg lehetne fele-fele arányban behívni őket??
9. Végre bejutottunk, megvizsgálták, nem szaladt fel az orrüregbe a pálcika.
10. Hurrá! Újra itthon.