2010. január 30., szombat

Cseh Tamás - Csönded vagyok

Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dícsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.

E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok.
Ha rám így kedved van maradhatok,
ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér,
se jel, se láng csak csönd, mely égig ér.

S folytatom mid vagyok, mid nem neked,
ha vártál lángot, az nem lehetek,
fölébem hajolj, lásd hamu vagyok,
belőlem csak jövőd jósolhatod.

Most elmondtam mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dícsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.


2010. január 26., kedd

A SZAG

A ma reggel szörnyű, kezd kialakulni a krízis állapot. Furcsa hideg szag érzés az egész testemben, olyan érzés mintha nem lennék a helyemen, nem a saját testemben léteznék, testidegen. Tudom hülyén hangzik, de nem is fizikai síkon, nem érintés szintjén, hanem szag formájában érzékelem. Ismerem már ŐT, mindig jön ha nehéz változás előtt állok.

Tehát mégis meg fog történni, legszívesebben azt mondanám, á hagyjuk az egész válási cirkuszt és felejtsük el a hülyeségeidet, tegyünk úgy mint eddig és majd lesz valahogy. Sokkal egyszerűbb lenne minden.
Esetleg élhetnénk egymás mellett barátságban (mire leírtam rájöttem bődületes baromság, önmagam arcul köpése).
Én mondjuk tarthatnék titkos szeretőt, persze azonnal felkapcsolódik a kislámpám, kinek van arra ereje és ideje?
Még mindig tartom, fogom egy kézzel, a másikkal próbálom eltolni.
Számomra ez nem természetes, valahogy mesterséges megoldásnak érzem. Miképp lehet elválasztani magam attól az embertől, akinek szültem 2 gyereket???
Nagyon ambivalens, ész és szív küzdelme.

Ugyanakkor nem vállalható egy életen át a család egyensúlyban tartása, úgy, hogy az egyik fél 80%-ban, míg a másik csupán 20% -ban teszi oda magát.
Félek, halálosan, mindkét gyerekem imádja az apját, a fiam nem a húgával osztozkodik a csokiján, hanem az apjára tukmálja.

Érzelmi és anyagi oldalról megpróbálom magam felkészíteni egy nagyon nehéz és sok szomorúsággal, bőgéssel, kapaszkodási vággyal teli időszakra. Mindennap megveregetem ha sikerül a saját vállamat, amiért a mai napot is kibírtam.

2010. január 25., hétfő

Egy válás krónikája

Ez az én fészkem, ide elvileg bármit kiírhatok magamból, gyakorlatilag meg sajna már cenzúráznom kell, mert a család és más ismerősök is olvassák.
Sebaj, még is megpróbálok ahogy Macsek fogalmaz a lélekhigiéniámat rendben tartani.
Most van téma, nem túl felemelő, nem vígságos. A helyzet az, hogy eldöntöttem VÁLOK.

Van jövőképen, szeretem az életemet, tudok boldog lenni és tudok boldoggá tenni, ehhez azonban valakit el kell engednem, bárhányan is halnak bele. Nem bírok ezután másképp, csak ha csadorban, napszemüvegben és lámpafény nélkül nézek a tükörbe. Szeretnék nyugodtan belenézni és rám nevetni. Szeretnék nem idegzsábaként gyereket nevelni, inkább legyek szomorú, mint hiteltelen.

Így tehát válok!

Első határozott lépésként, hogy magamat jól megtámogassam feltettem az iwiw-re, hahó elváltam. Egy órán belül 4-en kerestek meg kétségbeesve, hogy ugye nem. Jól esett tényleg az aggódás, de összezavart, ezért elrejtettem az új infót. Tudom valamiképp én is macsaknő vagyok, na nem küllemben értendő a hasonlóság hanem inkább túlélésben. Mindig talpra esek, nyílván van affinitásom a kipottyanás és földetérés közti lavirozáshoz. Most is így szeretnék válni, a magam szája íze szerint, csak így lesz enyém a döntés és az azzal járó felelősség terhe.
Mindenkinek köszönöm a felém nyíló gondolatokat, célbaérnek és támasztanak.