2010. január 25., hétfő

Egy válás krónikája

Ez az én fészkem, ide elvileg bármit kiírhatok magamból, gyakorlatilag meg sajna már cenzúráznom kell, mert a család és más ismerősök is olvassák.
Sebaj, még is megpróbálok ahogy Macsek fogalmaz a lélekhigiéniámat rendben tartani.
Most van téma, nem túl felemelő, nem vígságos. A helyzet az, hogy eldöntöttem VÁLOK.

Van jövőképen, szeretem az életemet, tudok boldog lenni és tudok boldoggá tenni, ehhez azonban valakit el kell engednem, bárhányan is halnak bele. Nem bírok ezután másképp, csak ha csadorban, napszemüvegben és lámpafény nélkül nézek a tükörbe. Szeretnék nyugodtan belenézni és rám nevetni. Szeretnék nem idegzsábaként gyereket nevelni, inkább legyek szomorú, mint hiteltelen.

Így tehát válok!

Első határozott lépésként, hogy magamat jól megtámogassam feltettem az iwiw-re, hahó elváltam. Egy órán belül 4-en kerestek meg kétségbeesve, hogy ugye nem. Jól esett tényleg az aggódás, de összezavart, ezért elrejtettem az új infót. Tudom valamiképp én is macsaknő vagyok, na nem küllemben értendő a hasonlóság hanem inkább túlélésben. Mindig talpra esek, nyílván van affinitásom a kipottyanás és földetérés közti lavirozáshoz. Most is így szeretnék válni, a magam szája íze szerint, csak így lesz enyém a döntés és az azzal járó felelősség terhe.
Mindenkinek köszönöm a felém nyíló gondolatokat, célbaérnek és támasztanak.

2 megjegyzés:

Kat írta...

Sajnálom. Én alig ismerlek, ezért jó lenne, ha egyszer valamikor írnál róla, hogy hogy jutottatok idáig, miért.
Gondolok Rád.

Macsek írta...

Erőt kívánok neked, abból mindig jól jön. És valóban szomorú is a dolog, de életet menthet! a tiédet, a pasasodét, a gyerekeidét. Kívánom, legyen békés az elválás...
és csak szólj, ha segíthetek bármiben :)