Esti mese felnőtteknek

Este

- Olyan hideg volt, hogy a fenyők időnként összedörzsölték az ágaikat és fújtattak - mondta a gyerek. - És akkor jött a medve.
- Ne hazudj! - mondta a kislány.
- Nem hazudok. És volt a medve szájában egy tehén, és azzal csalogatott egy borjút.
- Mondom, hogy hazudsz - kacagta a kislány, s megrángatta a kisfiú haját. - Azért hazudsz, mert az ilyen medvét meglövik.
- Várj - mondta a fiú. - Én ott álltam a nagy bükk alatt, és észrevett a medve. Olyat bőgött, hogy a hó hullámozni kezdett, mint a szélben. És elengedte a tehenet.
- És a tehén elszaladt?
- Nem - folytatta a fiú. - A tehén már nem élt. És két lábra állva jött felém a medve.
- Hazug vagy - hajtogatta a kislány.
- Jól van - mondta a fiú, és megsimogatta a kislány haját. - És akkor kinyitottam a bicskámat, és akkor megszólalt a medve:"Tedd le azt a bicsakot, mert pofon ütlek!"
- És? - kérdezte ijedten a kislány.
- És én azt mondtam, hogy nem félek. Akkor a medve megállt, és kacagni kezdett: "Nem félsz tőlem?"
- Na, most már ne hazudj tovább!
- Jó - mondta a kisfiú. - Nem is láttam a medvét, hanem nagytata, és úgy megcsapta a medve, hogy belehalt, és az erdész megsebesítette, és aztán őt is megmocskolta a medve, és ő is belehalt. Ezt akarod hallani?
- Nem - mondta a kislány, és copfja végével simogatta a fiú homlokát. - Inkább azt mond el, amikor a róka alkudozott a tyúkokkal.
- Azt már nem tudom.
- Akkor meséld el a két lábon járó elefántot.
- Azt sem tudom.
- Akkor mit tudsz?
Sötétedett. A fenyők összedörzsölték ágaikat, és fújtattak. A kályhában szikrázott a tűz.
- Akkor mit tudsz? - kérdezte ismét a kislány.
- Hazudni - mondta a kisfiú, és megsimogatta a kislányt. - Milyen szép vagy, Kiskati. És én nagyon szeretlek - mondta.



Forrás: Vári Attila: Lassított lónézés