2009. augusztus 31., hétfő

Az Utálatos

Igen igazatok van, nagyon elviselhetetlen természet. Minden lében két kanál, a szándék mindegy, ha végül valaki mindig a rövidebbet húzza. Azura is mindig e miatt pörlekedik, ne dumáljon bele mindenbe, ne fontoskodjon!!
A nyár folyamán háromszor csapta arcul magát, kétszer a barátnői válásába sodródott bele, és mindkétszer orrára koppintottak. Harmadszor, az ostobasága sodorta bajba, mert mindig igazságot akar. Azonban sokszor belelát nem is létező tényeket és e körül lihegve futkos, amíg mindenkit bele nem hajszol egy beteges fantazmagóriába. Ami persze összedől, mint a kártyavár, és ismét sok sok haragosra tett szert. Nem beszélve a megítéléséről, ami régen nem számított, de mióta családos, főként mióta anya ez már meglehetősen idegesíti.
Mint valami régi átok, amitől csak a halál szabadítja meg.

Sajnálom a nyomorultat, mert nehéz terhet cipel, gyötrődik a folytonos lelkifurdalás súlyos terhe alatt, már nem tudja miképp tehetné rendbe a sok szétcseszett kapcsolatot, és már nem 20 éves, lassan a bölcsesség ösvényére kellene rátalálnia. Ez az ÁTOK nem engedi, szorong, és mélyen gyűlöli magát.


Levél Magamnak!

Kedves Csigaház!


Túl szigorú vagy magadhoz és ilyen formában másokhoz is.

Ha a földbolygó több ilyen embert hordana a hátán, hidd el nem lenne ennyi baj.
Valóban kissé kotnyeles vagy, no, de azért ez túlzás, keresed az alapvető törvények adta igazságot, és nagyon igyekszel tisztán élni, betartva azokat.

Szerintem ez számít.

Lehet benned bízni, és tudsz felelősséget vállalni tetteidért.

Kell ennél több?!

Szeretettel: A Te Másik Éned