2009. július 18., szombat

Újra a Csigaházban

Hosszú időt voltam távol, ennek anyagi- ( kikapcsolták az internetet), és technikai ( tönkre ment a gépünk) "malőr" volt az oka.

Nem is olyan könnyű visszatérni "Tükör országba" ( Drága Pilinszky / Pilinszky János: Kalandozás a Tükörben/), időt szánni a lelki higiéniára -Macskusz szó használata (Macsek blogja) -, egyáltalán találni egyetlen csendes órácskát.

Még mindig futok, most már 2-3 naponta 7-8 km a táv, sajna még évek és hosszú km-k választanak el az ideámtól, de küzdök.

Vilmos fiam szeptembertől Waldorf iskolás lesz. Flóra 1,5 éves jelen pillanatban tar kopasz, okos szülők lévén először 0-s géppel, majd minek után az nem vitte, borotvával végeztük el a hajszál erősítő projektünket, a gyerek feje foltos maradt, így kendő, kalap, ami ápol és eltakar.

Érintenem kell az áprilisi félbemaradt "beszélgetésünket", át kell még gondolnom Banyuci és Macsek eszme futtatását és az én érintettségemet, beszámolok és írok mindkettőtöknek.

Amúgy még nem váltam el, de nagyon ez irányba mozdulnak az energiák. Részt vettem egy spirituális, nem képzett terapeuta, hanem egy "segítő, spiritiszta, látó" által vezetett hellingeri családállításon. Magam nem állítottam, csak szerepeltem. Itt sikerült megtapasztalnom a mindenki sorsa az én sorsom feellinget. Ennek hatására tudtam kipakolni a batyumból több szorongást, rossz beidegződést,félelmet.

Amit legnagyobb hozadékának érzek, az a dolgok 50%-os vállalásának megtanulása. Sajna hajlamos vagyok a béke kedvéért többet cipelni a hátamon, mint amennyit valójában elbírok
( így csináltam magamnak egy klassz kis gerincferdülést / gyermekkor/, de volt már pszihés alapon olyan erős fulladásom, hogy nem tudtam mozogni) / felnőttkor/. Szereplőként voltam Apa, Anya, Ok, Harag, Érzelem, Érzés, Szív, az állító gyermekkori Önmaga stb.

Individumként mindannyiszor elhangzott a felelősség vállalása , de csak mindenki részéről 50%-ban, megteszem ezt a többi pedig nem az én dolgom. A válással is összefügg ez a dolog, csak 50% rakok bele, ha ily módón nem kerek az egész , akkor lépek tovább, nem áldozom fel magam, nem ezt senki nem várja el, se Isten, se Sors, se Karma. Ez van, így állok most.

2009. július 5., vasárnap

Nándipapaszag

Bekígyózott egy régi gyerekkori illat (le kell írni, mert elvesznek) az orromon át egészen megbizsergetve testem minden porcikáját. Nándipapaszag, ez a szőlőből hazatérő, ott megizzadó, finom házi borocskát elszopogató papa fűszeres illata, ami keveredett az otthonuk meleg illatával. Nagyon szeretem ezt a szagot, bár bezártam volna anno egy palackba, akkor ha nagyon odavagyok bele-bele szippanthatnék. Mindjárt kerekebb lenne a világ, ez akkor működne flottul, ha a gyerek tudatommal és érzékeimmel szimatolnék, és nem engedném be azokat a gonosz ébresztő "felnőttigazságokat", amik durván józanítanak ki. Most nem is tehetik be lábaikat gyermeki hangulat ringatózásomba.