2009. július 5., vasárnap

Nándipapaszag

Bekígyózott egy régi gyerekkori illat (le kell írni, mert elvesznek) az orromon át egészen megbizsergetve testem minden porcikáját. Nándipapaszag, ez a szőlőből hazatérő, ott megizzadó, finom házi borocskát elszopogató papa fűszeres illata, ami keveredett az otthonuk meleg illatával. Nagyon szeretem ezt a szagot, bár bezártam volna anno egy palackba, akkor ha nagyon odavagyok bele-bele szippanthatnék. Mindjárt kerekebb lenne a világ, ez akkor működne flottul, ha a gyerek tudatommal és érzékeimmel szimatolnék, és nem engedném be azokat a gonosz ébresztő "felnőttigazságokat", amik durván józanítanak ki. Most nem is tehetik be lábaikat gyermeki hangulat ringatózásomba.

2 megjegyzés:

a mesélő írta...

Húúú de jó, hogy megkerültél! Naponta néztem merre vagy, de nem akartalak zaklatni! Mostanra ért meg bennem az elhatározás,hogy írok, ha ne vagy! De vagy, újra megvagy! Örülök, jól vagytok?

kacskaringopia írta...

Tetszik, ahogy megfogalmazod az érzéseidet, örülök, hogy rátaláltam a blogodra.