2009. április 2., csütörtök

Akarom!!!

Anyám, nem történik velem semmi!! Mi a franc van, ennyire begubóztam, beszürkült a világ, lapos és kissé butácska a működés. Erőtlenség kívül és belül, teljes punnyadság.

Nekem kell a régi világom!!! Akarom!! Megjár Nekem!!!

Érezni akarok, orrommal, nyelvemmel, bőrömmel, ujjaimmal, a nevesincs érzékeimmel!!!
Ugyanakkor sem látni, sem hallani nem akarok!!!

Huligán akarok lenni, rossz nő, nem akarom ezt a hülye felelősséget!!! Nem akarom tudni - és e szerint viselkedni - a helyes cselekvést!

Tévedni akarok, aztán azt akarom, hogy megbocsáthassatok!!

Teljes dizájn váltásra van szükségem, meg akarok újra "születni"!!!

IGEN, MINT EGY BUTÁCSKA KAMASZ!!!

4 megjegyzés:

Macsek írta...

akkor nincs más hátra, tessék nekiindulni! Én amikor így éreztem, akkor felrúgtam a teljes azelőtti tizenéves kapcsolatomat, mindent, de mindent az utolsó szögig megváltoztattam és egy pillanatra sem bántam meg. Az, hogy ki mit mondott, gondolt rólam, esetleg azóta is, nem érdekelt és most sem érdekel. Van, amkor a MÁS, az egy életmentő fogalom :)))

Bátorság :)))

+++++++++++++

a mesélő írta...

Süt a nap! otthon vagy a kicsikéddel, akkor mentek ki az udvarra, az utcára, ... bárhová amikor akartok! olvashatsz, zenét hallgathatsz, takarítasz, főzöl ... - jövő ilyenkor erre már nem lesz semmi időd!
Szeretnek téged, felnéznek rád. Ők a te mindened. Ugyan, ezt hogy is akarnád odadobni egy ostoba kamaszlétért? Kamasznak lenni mitől jó? Olyankor nem vagy elégedett semmivel ( pont mint most ), nem szereted magad ( pont mint most ), utálod a felnőtteket (?), nincs pénzed ( pont mint most ) és egyfolytában arra vágysz, hogy szeressenek ( ez meg épp megvan ). Felelőtlenséget- felhőtlenséget szeretnél? Azt nem olyan nehéz összehozni, csináljatok egy csajos estét:)

a mesélő írta...

Húha, két "tök egyforma" tanácsot kaptál :)

Macsek írta...

Banyuc,
nem biztos, hogy ez a lázadás visszavágyódás a kamasz korba. Én nem ismerem Csigaházat, de a feeling, amit és ahogy ír, főleg mostanában, ijesztően rímel arra, amiket én éreztem X éve. Van olyan eset, mikor sokkal nagyobb kárt okoz magának és a szeretteinek az ember a beletörődéssel, az önfeladással, a megalkuvással. Amikor nem szeretik, vagy nem jól szeretik az embert, hihetetlen lelki űr keletkezik odabent és ez nem csendes, hanem ordít. Szabadulni vágyik az a lélek,aki bezárva érzi magát az évek alatt apránként körbepakolt rácsoktól. A valódi én szeretne kijönni, szeretne önmaga lenni, de nem kap külső támogatást, mert a környezet megszokta a beidomított "jókislányt". Ha az embernek van egy remek párja, a történet jó véget is érhet, hatalmas beszélgetésekkel, olykor esetleg vitákkal és bőgéssel is tarkítva, de feloldódnak a feszültségek, kimondatnak a meg sem fogalmazott problémák és a hullámok végül elcsitulnak. De ha nincs ilyen, akkor lehet foltozgatni ideig-óráig a hajót, a hullámok viszont egyre durvábbak lesznek. Mindenkinek magának kell eldöntenie. Egy élet-kapcsolat lemondásokkal, kompromisszumokkal és természetesen rosszabb időszakokkal is jár, de ha egy bizonyos határt átlépnek, túl gyakran, egyre gyakrabban és mélyebben rossz, ha az ember azt érzi, ez nem Ő, aki ezt az életet éli akkor el kell gondolkodni a komoly változtatásokon. Csiga tudja csak, mennyire átmeneti, komoly és mély a jelen belső válsága, csak ő tudja hogy az otthoni körben is megoldhatók-e a gondok, vagy már nem. Nem akarom arra biztatni, hogy léceljen le otthonról, a jelen életének teljes átalakításával (nem a párkapcsolat megszüntetésére gondolok!), az életritmus újraalakításával, komoly szülőtársi beszélgetésekkel a fájó pontokról is rengeteget lehet javítani. Én nagyon drukkolok neki! :)) És jó, hogy van egy ilyen szerető barátnője, mint te :)