Zagyvalom

Nem is tudom, visszaolvasva az eddigi termést, kívánni valót hagy maga után a stílus is és a helyesírás is.
Szerintem a helyesírás vagy van vagy nincs. A gyerek vagy képes simán magába szívni, vagy nem. Én az utóbbi körhöz tartozom. Középiskolás koromban év végén meghúztak nyelvtanból. Szerintem erre még nem volt példa, hogy helyesírásból pótvizsgázzon valaki. Szerencsémre, anyám meg tudta szerezni azt a munka füzetet, amiből, mint utólag kiderült a pótvizsga tételt is húztam. Így nem ismételtem évet, a helyesírásom azonban nem javult azóta sem, pedig dicséretemre legyen mondva rengeteg klasszikust elolvastam.


Kórházi élményeink, úgy alakultak, hogy végül én mentem be. Nem volt se szoba csere, se 20 percenkénti vizit. A nővér rádobott egy lepedőt a fiam melletti ágyacskára, majd fülembe súgta, hogy anyuka ez nem szabályos, mert ezt nem lehetne,ezt most így tudjuk megoldani, és elment. Húsz perc múlva visszajött lámpát oltani és kikapcsolni a TV-t, reggelig nem is láttuk.
A nővérke fáradozásait megpróbáltuk egy doboz fincsi bonbonnal meghálálni.

Vilmo allergiás parlagfűre, fűfélékre, az őszi virágokra, megpróbálok homeopátiás úton elindulni.

A kocsink persze a kórház és a házunk között épp fél úton robbant le, Apa a taxit rossz címre kérte, de most már itthon vagyok és elmúlt az a furcsa diszkomfort érzésem is, amit előző alkalommal is éreztem.