Az 90. oldalon tartok, eddig nem nagyon olvastam új, friss, üdítő gondolatokat, rendet rakó alaptéziseket.
Ráadásul az egész teljesen zavaros, és kusza, nem szellős, nem ízes.
A trágársággal is van bajom, pedig jómagam sem vagyok éppen prűd, sőt, elég mocskos a szám.
Csernus nem egy letisztult ember
Aki folyékonyan fűzi a vulgáris szlenget, az valószínű így beszél a mindennapokban is.
Kérdezem én ez mire jó, ettől lesz fickós, vagy ez adja a támasztékot a szorongások bizonytalanságában.
Mert ne tessék haragudni Dr Úr, de nem veszem be, hogy azért használ ilyen kifejezéseket, hogy hangsúlyosabban belénk vésődjenek az eltiporhatatlanság alapszabályai.
Gyorsan visznek előre a sorok, néha megállok, hogy ízleljek és megleljem a nekem szóló mondatokat, eddig nem sok AHA élményem volt.
Ezt a témát Csernus előtt többen, szebben, odaadóbban, hitelesebben írták már meg.
Popper Péter, Polcz Alain, Szepes Mária, de akár ide sorolhatóak, költők, írók, családterapeuták stb.
Olvasom és közben egyre inkább úgy érzem ez a Csernus bepalizott, kifacsart, megalázott, elkurvitott, egy löttyedt seggű vén kurvát csinált belőlem. Mert oké, elcsesztem jó sok évet egy tehetetlen balek oldalán, na és akkor most szarlevest főz nekem ebédre és ezt addig kell ennem, amíg nem eszmélek, na ne röhögtessen már.
Arról nem is beszélve, hogy honnan veszi a bátorságot, hogy a magyar nőket, asszonyokat, lányokat komplett hülyének nézze, akik, génrobotok módjára élnek, dolgoznak, gondoskodnak, szeretnek, szeretkeznek. Szerintem minden nő és minden ember kompetens a saját sorsát illetően, ha benne marad a lecsóban, az akkor nem véletlen. Nálamnál hitelesebben ezt nem is mondhatta volna más.
Mert OKÉ, hogy szemen köp, leleplezi az alamuszi kis megalkuvásomat, de csak felráz, aztán magamra hagy, és én megint átverve érzem magam egy férfi keze által.
2010. február 14., vasárnap
2010. február 13., szombat
Egy válás krónikája II.
Leültünk és el tudtam mondani, mit gondoltam, miképp szeretném a különválást.
Azt szeretném, ha júniusban költözne el, mert akkor már nincs iskola és marad közel 3 hónapunk, hogy megszokjuk az új felállást.
Ő kérte, legyen ez csak próbaválás, ne végleges, mert nem tudja elképzelni nélkülünk az életét, sokat gondolkodtam ezen, mindig is kompromisszum kész voltam bárminemű javaslattal szemben, beleegyeztem. A gyerekek miatt azt fogjuk mondani, hogy Apa elköltözik és pont, nem ígérgetünk.
Megkönnyebbülést érzek, ezen is túl vagyok, és mindezt úgy sikerült, hogy nem ordítottam, nem vágtam oda a fejéhez a miérteket, mert már nem is érdekelnek.
Már nem érdekel a sok kifogás, a körülmények mögé bújás, az üres ígéretek, már nem teszek energiát beléjük.
Nagyon elfáradtam és belevénültem a mindenképpeni együtt maradásért hozott áldozatokba.
Nem félek a jövőtől, nagyon bízom Istenben, ez egyre hangsúlyosabb segítség számomra, és nagyon bízok magamban.
Azt szeretném, ha júniusban költözne el, mert akkor már nincs iskola és marad közel 3 hónapunk, hogy megszokjuk az új felállást.
Ő kérte, legyen ez csak próbaválás, ne végleges, mert nem tudja elképzelni nélkülünk az életét, sokat gondolkodtam ezen, mindig is kompromisszum kész voltam bárminemű javaslattal szemben, beleegyeztem. A gyerekek miatt azt fogjuk mondani, hogy Apa elköltözik és pont, nem ígérgetünk.
Megkönnyebbülést érzek, ezen is túl vagyok, és mindezt úgy sikerült, hogy nem ordítottam, nem vágtam oda a fejéhez a miérteket, mert már nem is érdekelnek.
Már nem érdekel a sok kifogás, a körülmények mögé bújás, az üres ígéretek, már nem teszek energiát beléjük.
Nagyon elfáradtam és belevénültem a mindenképpeni együtt maradásért hozott áldozatokba.
Nem félek a jövőtől, nagyon bízom Istenben, ez egyre hangsúlyosabb segítség számomra, és nagyon bízok magamban.
2010. február 10., szerda
2010. február 9., kedd
Az igazsághoz hozzátartozik!
Nem mondhatnám, hogy konfliktus mentes a kapcsolatunk.
Hétfőn töltöttem be az utolsó 30-as évemet, lassan 40 leszek, rendet kell tennem, a következő 40 évet harmonikusabban kívánom eltölteni.
Így igyekszem kijavítani az elrontott eseményeket.
Nem vagyok hiba nélküli, és Ő sem az, de össze vagyunk kötve örökre.
Olyan szál feszül közöttünk, ami eltéphetetlen, én választottam Őt, én akartam Velük élni, oda születni.
Most meg háborgok, amikor nem úgy reagál, ahogy én elképzeltem. Dühös vagyok, mert az általam vetített idea más, mint Ő.
Függetlenül a szerepeitől, csak egy ember, annyit tesz, amennyi engedtetik, amennyit tud.
Ezt nagyon nehéz elfogadni, mert Tőle mindig támaszt várok és biztonságot.
Önzés, de ösztönös.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy segít, szerintem a saját maximumát feszegeti.
Annyira mások vagyunk, hogy ha csupán a munkahelyünk lenne közös, biztos nem hívnánk meg egymást kávéra. E miatt lehet számára nehéz velem.
Neki már nincs meg az eredeti támasza, igaz nem is élte támaszként Őket, csak teherként. Na, én ezt nem akarom érezni, nem akarok mindig azon rágódni, hogy megint másképp történt mint elképzeltem. Csak egy ember különféle szerepekben, és Neki sem lehet könnyű!
Ezért köszönöm, amit kapok, és igyekszem nem fírtatni, amit nem ad.
Hétfőn töltöttem be az utolsó 30-as évemet, lassan 40 leszek, rendet kell tennem, a következő 40 évet harmonikusabban kívánom eltölteni.
Így igyekszem kijavítani az elrontott eseményeket.
Nem vagyok hiba nélküli, és Ő sem az, de össze vagyunk kötve örökre.
Olyan szál feszül közöttünk, ami eltéphetetlen, én választottam Őt, én akartam Velük élni, oda születni.
Most meg háborgok, amikor nem úgy reagál, ahogy én elképzeltem. Dühös vagyok, mert az általam vetített idea más, mint Ő.
Függetlenül a szerepeitől, csak egy ember, annyit tesz, amennyi engedtetik, amennyit tud.
Ezt nagyon nehéz elfogadni, mert Tőle mindig támaszt várok és biztonságot.
Önzés, de ösztönös.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy segít, szerintem a saját maximumát feszegeti.
Annyira mások vagyunk, hogy ha csupán a munkahelyünk lenne közös, biztos nem hívnánk meg egymást kávéra. E miatt lehet számára nehéz velem.
Neki már nincs meg az eredeti támasza, igaz nem is élte támaszként Őket, csak teherként. Na, én ezt nem akarom érezni, nem akarok mindig azon rágódni, hogy megint másképp történt mint elképzeltem. Csak egy ember különféle szerepekben, és Neki sem lehet könnyű!
Ezért köszönöm, amit kapok, és igyekszem nem fírtatni, amit nem ad.
2010. február 8., hétfő
A BARÁTNŐ
Bajban volt, úgy érezte, ki kell robbannia ebből az állapotból. Nem bír tovább egy levegőt szívni a Férfival, nem akarja tovább viselni a következményeit, szabad akar lenni, és szívből szeretne visszamosolyogni a szembejövő szimpatikussal.
A legeslegutolsó csepp az volt, amikor 2 hét könyörgés, fenyegetőzés, és kérlelés után sem történt semmi fa ügyben, szerinte ez teljes mértékben egy férfi dolga, beszerezni, elrendezni, a Férfi nem tette, addig húzta - halasztotta, amíg, már csak aznapra maradt fa.
Szóvá tette, szépen és rútul, a Férfi rendszerint visszakiabált ( legalábbis úgy élte meg).
Ekkor döntött, szedi a két gyerekét és a sátorfáját és elmegy, amíg a Férfi nem teszi a dolgát.
Telefonált, falba ütközött, de ez már nem is csikarta, tudta előre a választ. Igaz nem zárta be előtte a kaput, de a nehézségeket ecsetelte.
Telefonált a Barátnőnek, aki nem kérdezett túl sokat, sem azt, hogy miért, sem azt, hogy meddig. Csupán annyit mondott bármikor, bármeddig
Nem racionális döntést hozott, három gyerekkel, és egy sógor jelöltel éli a mindennapokat, egy 2,5 szobás lakásban.
Úgy érezte szentimentális lenne, ha elmondaná az érzést, ami ez után elöntötte, talán ahhoz a melegséghez és biztonsághoz hasonlít, amit csupán csecsemőként élt meg.
Elmúlt a félelme, tudta nem kell egyedül végig csinálnia, olyan ember áll mellette, aki nem mérlegeli a kényelmetlenségeket.
Plusz energiát, ad, mert szeret, és mert adni akar.
Nem dorgál és nem osztja az észt. Ott van, résen áll és amikor kell megtámaszt. Ennél nem kell több, ennél nem kellhet több senkinek. Ő a BARÁTNŐ.
A legeslegutolsó csepp az volt, amikor 2 hét könyörgés, fenyegetőzés, és kérlelés után sem történt semmi fa ügyben, szerinte ez teljes mértékben egy férfi dolga, beszerezni, elrendezni, a Férfi nem tette, addig húzta - halasztotta, amíg, már csak aznapra maradt fa.
Szóvá tette, szépen és rútul, a Férfi rendszerint visszakiabált ( legalábbis úgy élte meg).
Ekkor döntött, szedi a két gyerekét és a sátorfáját és elmegy, amíg a Férfi nem teszi a dolgát.
Telefonált, falba ütközött, de ez már nem is csikarta, tudta előre a választ. Igaz nem zárta be előtte a kaput, de a nehézségeket ecsetelte.
Telefonált a Barátnőnek, aki nem kérdezett túl sokat, sem azt, hogy miért, sem azt, hogy meddig. Csupán annyit mondott bármikor, bármeddig
Nem racionális döntést hozott, három gyerekkel, és egy sógor jelöltel éli a mindennapokat, egy 2,5 szobás lakásban.
Úgy érezte szentimentális lenne, ha elmondaná az érzést, ami ez után elöntötte, talán ahhoz a melegséghez és biztonsághoz hasonlít, amit csupán csecsemőként élt meg.
Elmúlt a félelme, tudta nem kell egyedül végig csinálnia, olyan ember áll mellette, aki nem mérlegeli a kényelmetlenségeket.
Plusz energiát, ad, mert szeret, és mert adni akar.
Nem dorgál és nem osztja az észt. Ott van, résen áll és amikor kell megtámaszt. Ennél nem kell több, ennél nem kellhet több senkinek. Ő a BARÁTNŐ.
2010. február 7., vasárnap
Én és az alkohol
Drága Koncz Zsuzsa, oly szépen énekli az Ó Miszter Alkohol - t, és tényleg teljesen így van.
Magam is mostanság gyakran bulizok Őkelmével, jól esik, ellazít, megnyugtat, csupán egy-két stampedli csúszik le, ez elég is. Kissé szorongva vallok, mert tartok a rosszalló gondolatoktól, még sem hallgatom el, ez is egy fontos szakasza a változásnak, mert nem titkolom mások, így magam előtt sem, ez egyfajta kontroll megtartására sarkall.
Persze, hogy eszembe jut minden kortyika slukk alatt, vigyázat, van némi örökletes hajlamom az alkoholizmusra, de ezek csak rémképek, én még bőven szociális ívó vagyok, ez így is fog maradni. Elutasítok mindenféle függést, persze, amikkel tisztában vagyok.
Magam is mostanság gyakran bulizok Őkelmével, jól esik, ellazít, megnyugtat, csupán egy-két stampedli csúszik le, ez elég is. Kissé szorongva vallok, mert tartok a rosszalló gondolatoktól, még sem hallgatom el, ez is egy fontos szakasza a változásnak, mert nem titkolom mások, így magam előtt sem, ez egyfajta kontroll megtartására sarkall.
Persze, hogy eszembe jut minden kortyika slukk alatt, vigyázat, van némi örökletes hajlamom az alkoholizmusra, de ezek csak rémképek, én még bőven szociális ívó vagyok, ez így is fog maradni. Elutasítok mindenféle függést, persze, amikkel tisztában vagyok.
2010. február 3., szerda
Á, semmi különös!
Ma már valóban így érzem, de tegnap akasztani való kedvem volt, ha pallós joggal rendelkezem fejek hullanak a fehér hóba!
Kérdőívezés közben kiemelték laptoptáskámból a pénztárcámat, konkrétan tudom kik tehették, mert a lakásba érve még benne volt, hiszen ki kellett vennem a gépet az interjúhoz, amikor viszont betettem, a tárcámnak már ki volt hűlve a helye.
Szép szóval, sírással, fenyegetőzéssel sem mentem semmire, elszólásaikból fény derült arra, nem először történik feljelentés ellenük lopás vádjával.
Nem a pénz - 2000Ft - a probléma, hanem az a töménytelen hivatalos igazolvány utángyártatása, na annak a gondolata borított ki.
Benne volt a gyerekeim összes hivatalosa, bankkártyák, munkahelyi, szakszervezeti igazolványok, még a hülye DM kártyám is, amin már szépen gömbölödtek a pontok.
Jó állampolgárhoz méltóan, no meg egy kis privát reménnyel a szívemben, elballagtunk a kerületi rendőrőrsre, ahol jó 30 percig vártunk, gyakorlatilag a semmire.
A tisztelt őrmester (vagy ki) felvázolta a két alternatívát.
1. Itt ülünk még jó 40 percig, amíg felveszi a teljes jegyzőkönyvet, s majd valamikor kapunk papírt amivel bíróságra mehetünk, miután ők teljesen feleslegesen kimentek a helyszínre, ugye helyszínelni, és becitálták a tanúkat - gyanúsítottakat, akik mindent úgyis le fognak tagadni.
Végül majd kapunk hónapok múlva értesítést az eljárás eredmény nélküli lezárásáról.
2. 5 perc alatt rögzíti az ismeretlen helyszínen, ismeretlen elkövető elleni bejelentésemet, amivel mehetek magamat áldozattá nyilvánitattani, és 50% eséllyel talán meg is kapom, és akkor ingyér okmányol majd az Iroda. Általában tette hozzá, csak a hajléktalanok esélyesek erre.
Döntésem az 5 perces aktusra esett, mert a két gyerekem egyedül volt otthon, végül is semmi értelme nem volt az egésznek.
A tegnap éjszakám siralmas volt, végtelen sokszor lejátszódott bennem az egész sztori, azzal a jól ismert kis gonosz szorongás csomaggal fűszerezve.
A jó öreg lélek és az ő régen bevált gyógyító mechanizmusai mára már lágyítottak a tegnapi tragédián, nem érdekel, nem bánt már. Sokkal szörnyűbb dolgok történnek emberekkel, ez egy apró kis nüánsz és kész.
Az emberi gyarlóságomon még dolgozok, mert némi kis bosszúvágy pezseg a véremben, persze csupán elméleti síkon.
A TANULSÁG - sajnálom, de megint csak ide jutottam- csak magamban bízom - és még néhány emberben, és a gyerekeimben - a táskámról soha sehol nem válok meg
- pénztárcát nem viszek magammal piackutatni
Mindenki jól zárja be a lakása ajtaját, és vigyázzon magára!
Biztonságos jó éjszakát kívánok, annak tudatában hajtsuk álomra fáradt fejünket, hogy egy nagy csapat vigyáz ránk, ők szolgálnak és védenek, és ezt jó tudni!
Kérdőívezés közben kiemelték laptoptáskámból a pénztárcámat, konkrétan tudom kik tehették, mert a lakásba érve még benne volt, hiszen ki kellett vennem a gépet az interjúhoz, amikor viszont betettem, a tárcámnak már ki volt hűlve a helye.
Szép szóval, sírással, fenyegetőzéssel sem mentem semmire, elszólásaikból fény derült arra, nem először történik feljelentés ellenük lopás vádjával.
Nem a pénz - 2000Ft - a probléma, hanem az a töménytelen hivatalos igazolvány utángyártatása, na annak a gondolata borított ki.
Benne volt a gyerekeim összes hivatalosa, bankkártyák, munkahelyi, szakszervezeti igazolványok, még a hülye DM kártyám is, amin már szépen gömbölödtek a pontok.
Jó állampolgárhoz méltóan, no meg egy kis privát reménnyel a szívemben, elballagtunk a kerületi rendőrőrsre, ahol jó 30 percig vártunk, gyakorlatilag a semmire.
A tisztelt őrmester (vagy ki) felvázolta a két alternatívát.
1. Itt ülünk még jó 40 percig, amíg felveszi a teljes jegyzőkönyvet, s majd valamikor kapunk papírt amivel bíróságra mehetünk, miután ők teljesen feleslegesen kimentek a helyszínre, ugye helyszínelni, és becitálták a tanúkat - gyanúsítottakat, akik mindent úgyis le fognak tagadni.
Végül majd kapunk hónapok múlva értesítést az eljárás eredmény nélküli lezárásáról.
2. 5 perc alatt rögzíti az ismeretlen helyszínen, ismeretlen elkövető elleni bejelentésemet, amivel mehetek magamat áldozattá nyilvánitattani, és 50% eséllyel talán meg is kapom, és akkor ingyér okmányol majd az Iroda. Általában tette hozzá, csak a hajléktalanok esélyesek erre.
Döntésem az 5 perces aktusra esett, mert a két gyerekem egyedül volt otthon, végül is semmi értelme nem volt az egésznek.
A tegnap éjszakám siralmas volt, végtelen sokszor lejátszódott bennem az egész sztori, azzal a jól ismert kis gonosz szorongás csomaggal fűszerezve.
A jó öreg lélek és az ő régen bevált gyógyító mechanizmusai mára már lágyítottak a tegnapi tragédián, nem érdekel, nem bánt már. Sokkal szörnyűbb dolgok történnek emberekkel, ez egy apró kis nüánsz és kész.
Az emberi gyarlóságomon még dolgozok, mert némi kis bosszúvágy pezseg a véremben, persze csupán elméleti síkon.
A TANULSÁG - sajnálom, de megint csak ide jutottam- csak magamban bízom - és még néhány emberben, és a gyerekeimben - a táskámról soha sehol nem válok meg
- pénztárcát nem viszek magammal piackutatni
Mindenki jól zárja be a lakása ajtaját, és vigyázzon magára!
Biztonságos jó éjszakát kívánok, annak tudatában hajtsuk álomra fáradt fejünket, hogy egy nagy csapat vigyáz ránk, ők szolgálnak és védenek, és ezt jó tudni!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
