2010. február 3., szerda

Á, semmi különös!

Ma már valóban így érzem, de tegnap akasztani való kedvem volt, ha pallós joggal rendelkezem fejek hullanak a fehér hóba!

Kérdőívezés közben kiemelték laptoptáskámból a pénztárcámat, konkrétan tudom kik tehették, mert a lakásba érve még benne volt, hiszen ki kellett vennem a gépet az interjúhoz, amikor viszont betettem, a tárcámnak már ki volt hűlve a helye.

Szép szóval, sírással, fenyegetőzéssel sem mentem semmire, elszólásaikból fény derült arra, nem először történik feljelentés ellenük lopás vádjával.

Nem a pénz - 2000Ft - a probléma, hanem az a töménytelen hivatalos igazolvány utángyártatása, na annak a gondolata borított ki.
Benne volt a gyerekeim összes hivatalosa, bankkártyák, munkahelyi, szakszervezeti igazolványok, még a hülye DM kártyám is, amin már szépen gömbölödtek a pontok.

Jó állampolgárhoz méltóan, no meg egy kis privát reménnyel a szívemben, elballagtunk a kerületi rendőrőrsre, ahol jó 30 percig vártunk, gyakorlatilag a semmire.
A tisztelt őrmester (vagy ki) felvázolta a két alternatívát.

1. Itt ülünk még jó 40 percig, amíg felveszi a teljes jegyzőkönyvet, s majd valamikor kapunk papírt amivel bíróságra mehetünk, miután ők teljesen feleslegesen kimentek a helyszínre, ugye helyszínelni, és becitálták a tanúkat - gyanúsítottakat, akik mindent úgyis le fognak tagadni.
Végül majd kapunk hónapok múlva értesítést az eljárás eredmény nélküli lezárásáról.

2. 5 perc alatt rögzíti az ismeretlen helyszínen, ismeretlen elkövető elleni bejelentésemet, amivel mehetek magamat áldozattá nyilvánitattani, és 50% eséllyel talán meg is kapom, és akkor ingyér okmányol majd az Iroda. Általában tette hozzá, csak a hajléktalanok esélyesek erre.

Döntésem az 5 perces aktusra esett, mert a két gyerekem egyedül volt otthon, végül is semmi értelme nem volt az egésznek.

A tegnap éjszakám siralmas volt, végtelen sokszor lejátszódott bennem az egész sztori, azzal a jól ismert kis gonosz szorongás csomaggal fűszerezve.

A jó öreg lélek és az ő régen bevált gyógyító mechanizmusai mára már lágyítottak a tegnapi tragédián, nem érdekel, nem bánt már. Sokkal szörnyűbb dolgok történnek emberekkel, ez egy apró kis nüánsz és kész.

Az emberi gyarlóságomon még dolgozok, mert némi kis bosszúvágy pezseg a véremben, persze csupán elméleti síkon.

A TANULSÁG - sajnálom, de megint csak ide jutottam- csak magamban bízom - és még néhány emberben, és a gyerekeimben - a táskámról soha sehol nem válok meg
- pénztárcát nem viszek magammal piackutatni

Mindenki jól zárja be a lakása ajtaját, és vigyázzon magára!

Biztonságos jó éjszakát kívánok, annak tudatában hajtsuk álomra fáradt fejünket, hogy egy nagy csapat vigyáz ránk, ők szolgálnak és védenek, és ezt jó tudni!