2009. február 25., szerda

Szeretem is meg nem is

Sajna, ami a szívemen a számon, pedig hány százszor koppant már a fejem. Igaz az is, hogy ily módon totál beijednek a rongy rázó "hamis kártyások", lehullik az arc máz. Tudni kell rólam, megbántási szándék kisebb kivételektől eltekintve nem vezérel. Jön az érzés és kontroll nélkül távozik, itt nem anyázásra kell gondolni, inkább éles érzés képekre, amik kikívánkoznak. Legutóbb is így jártam egy kedves macska ismerősömmel is, ez van, ez vagyok szőröstül-bőröstül. Szeretem magamban ezt a társadalomtól némileg elidegesítő arcomat, amellett gyakran szégyenlem, mint anya a kamasz gyereke botrányait, persze a bajsza alatt mosolyogva. No valahogy így vagyok a szentimentális, túl erős megnyilatkozásaimmal, ez van most mi a nyavalyát csináljak?!