A SZAG

A ma reggel szörnyű, kezd kialakulni a krízis állapot. Furcsa hideg szag érzés az egész testemben, olyan érzés mintha nem lennék a helyemen, nem a saját testemben léteznék, testidegen. Tudom hülyén hangzik, de nem is fizikai síkon, nem érintés szintjén, hanem szag formájában érzékelem. Ismerem már ŐT, mindig jön ha nehéz változás előtt állok.

Tehát mégis meg fog történni, legszívesebben azt mondanám, á hagyjuk az egész válási cirkuszt és felejtsük el a hülyeségeidet, tegyünk úgy mint eddig és majd lesz valahogy. Sokkal egyszerűbb lenne minden.
Esetleg élhetnénk egymás mellett barátságban (mire leírtam rájöttem bődületes baromság, önmagam arcul köpése).
Én mondjuk tarthatnék titkos szeretőt, persze azonnal felkapcsolódik a kislámpám, kinek van arra ereje és ideje?
Még mindig tartom, fogom egy kézzel, a másikkal próbálom eltolni.
Számomra ez nem természetes, valahogy mesterséges megoldásnak érzem. Miképp lehet elválasztani magam attól az embertől, akinek szültem 2 gyereket???
Nagyon ambivalens, ész és szív küzdelme.

Ugyanakkor nem vállalható egy életen át a család egyensúlyban tartása, úgy, hogy az egyik fél 80%-ban, míg a másik csupán 20% -ban teszi oda magát.
Félek, halálosan, mindkét gyerekem imádja az apját, a fiam nem a húgával osztozkodik a csokiján, hanem az apjára tukmálja.

Érzelmi és anyagi oldalról megpróbálom magam felkészíteni egy nagyon nehéz és sok szomorúsággal, bőgéssel, kapaszkodási vággyal teli időszakra. Mindennap megveregetem ha sikerül a saját vállamat, amiért a mai napot is kibírtam.