2010. február 7., vasárnap

Én és az alkohol

Drága Koncz Zsuzsa, oly szépen énekli az Ó Miszter Alkohol - t, és tényleg teljesen így van.

Magam is mostanság gyakran bulizok Őkelmével, jól esik, ellazít, megnyugtat, csupán egy-két stampedli csúszik le, ez elég is. Kissé szorongva vallok, mert tartok a rosszalló gondolatoktól, még sem hallgatom el, ez is egy fontos szakasza a változásnak, mert nem titkolom mások, így magam előtt sem, ez egyfajta kontroll megtartására sarkall.
Persze, hogy eszembe jut minden kortyika slukk alatt, vigyázat, van némi örökletes hajlamom az alkoholizmusra, de ezek csak rémképek, én még bőven szociális ívó vagyok, ez így is fog maradni. Elutasítok mindenféle függést, persze, amikkel tisztában vagyok.

2 megjegyzés:

a mesélő írta...

Amióta gyerekeim vannak nagyon ritkán , évente 2x talán ha iszom valamit, Olyankor annyira el tudok lazulni és annyira jó mosolygósnak lenni, hogy néha már eszembe jutott nekem is, hogy voltaképp irigylem az alkoholistákat, akik egy pohárral helyre tudják billenteni a felfordult világukat- Viszont a "piaszagot" annyira utálom legaább mint a cigifüstöt. így még alkoholista sem tudnék lenni- így marad a nutella...

csigaház írta...

Drága Banyuci!

Igazad van, gyerek mellett csupán ritka hétvégi luxus stresszoldó a stampedlis csésze.
Este, amikor készen vagyok a kérdőívezéssel és leteszek mindent, akkor -mostanában- valóban úgy érzem segít, hogy könnyebben menjenek dolgok. Tudom, hol a határ és ennek uralmát nem is engedem ki a kezeim közül.